Nighter vére nem nyugodott ahogy az enyém se,...A csata elkezdödik perceken belül..De még megállhatam volna..de nem lehetet...a fejemre pályázott..Ideje volt megmutatnom a tudásom..a szenvedésem láncait a 7 év alatt...A gyülöletemet az apám iránt.,hogy foltot hagyott a családom hírén és az anyám becsületén....A kardomat kirántotam felé...Vártam,hogy támadjon..
-Nah mi lesz?Meddig állsz még ott?...Gyere ugyis a fejemre fája a fogad...vagy mivan beijedtél?-dobáloztam a szavakkal...
-Ohh Aya, Aya Aya azt hiszed megadom neked az elsö lépést? Várj csak...ugyis elbuksz..Még megondolhatod magad azzal kapcsolatban,hogy vezess..ÉS életben maradj!...
A klét vezér tökéletessen felvolt készülve..egyiknek sem volt félni valója hisz mind2-t megedzette már az élet....Talán egymás ellen nem kéne pont harcolniuk..De a becsület megkivánja..akkor muszáj vért ontaniuk..De tudván,hogy Ayanak mekora ereje volt..Nighter elbukik talán...De soha nem hal meg :) Hisz Aya nem öl embert...
Majd döntöttem végre,hogy támadásba lendülök...Felugrottam jó magasra..És neki rontottam...
Aya kardja erös volt mint a vére...Harcunk kissé lehetetlenek tünt..mig...egy elhibázott pillanatban elejtetem a kardom...És...
Ahogy Nightot tartottam a karmaim között arra gondoltam,hogy most megölhetném...De nem akarom....
Vártam,hogy ki végezzen de nem tette,,nem is értetem..ehelyett inkább a kezét nyujtotta felém...
