Ahogy ott álltunk Wolffal szemtöl szemben..Egymás szeméböl olvastuk a multat és a jelent...A tüzet mely annyi éven át vakon összekötöt mindnyájunkat..Közben kissé aggodtam Katarahh miat,hogy vajon hol lehet...De szinte biztos voltam benne,hogy nem járhat tul messsze...Hamarosan megis jelent a szinen...Sírva borult a karjaimban...NAgyon büszke voltam rá...
-Már itt vagyok Katarahh, már nincs mitöl félnetek...
-Mester!-üvöltöttem torkomszakatábol..borzalmas volt nélküle élni...független,hogy örök életre voltam kárhoztatva..Nem értetetem miez a tüz körülötem..majd rádöbentem mikor Ayara és Wolfra nézztem...A két tökéletes ellenfél vagy épp társ..De öket sosem lehetet egymáshoz kötni hisz mindig harcosok voltak sosem éretk rá eféle érzésekre...Pláne,hogy Aya szerete Victort...aki mikor megtudta,hogy Aya halott elindult..egy hatalmasabb eröt keresni mintsem,hogy Noa egyik börötönébe kötsön ki..azota se láttuk...
-Aya lehet ideje lenne indulnunk,mond van esetleg valami terv féle a tarsolyodba?-kérdeztem kiváncsian.
Aya mindig is erös volt..mindig ö volt a vezér,mikor meghalt mindenki feladta a reményt,hisz ö sosem halhat meg...De nem is halt meg igazán...a börtönben töltöt évek során sok mindent átgondoltam..Pl az öcsém sorsát..Wolf mindig Aya melett harcolt,ponzt ezért végezte ugy ahogy...De sosem szerete ugy mint én..legalábbis azt hiszem..Bár a tüzeséget határozottan meglehet figyelni kettöjük között..Érdekes páros voltak mindig..Bár mi is Nairivel..
Aya élt..és miatam halt meg..ezek a gondolatok sosem hagytak nyugodni..De ha nem tette volna azt amit ..nem lennék itt és nem láthatam volna ujra...Kegyetlenül hiányzott a csapat..a régi idök..De megfogadtam,hogy Noát saját kezüleg gyilkolom meg...Hogy ennyire megtépte az emberek lelkét vezetönk cserben hagyásával...Aya-t nem nekem szánták az égiek de felesküdtem,hogy megvédem mind addig mig belenem döglök..Fontosabb ö mint egy csalfa kis vadrománc mely ugyis elöbb agy utobb a semmibe vészne...Azon kivül a bátyámmal sokkal jobban kiegészitik egymást.Semmi mást nem akarok csak Ayat utoljára mosolyni látni...Mint régen...mikor ez az egész szörnyüség csak egy puszta álom volt..vagy még annyi sem..
Ahogy megindultunk hiretlen démonok ezrei szegedtek a nyomunkba,Noa rájött hogy mitörtént és utánunk küldte a falkáját..Ujabb harc gondoltuk..Valoban...ugy festet a helyzet mivel..megjelent a retegés valodi ura...Arthas...
