Ahogy Noa elment azon tünödtem,hogy vajon mere járhat Nick...él-e,vagy épp micsinál..A helyiek a közelben látták..Ezért ugy döntötem,hogy felkeressem...Elindultam kiadtam Wolféknak,hogy menjenek tovább és várjanak meg a Tüzes kapunál...
Utam során egy gyönyörü tavas helységen mentem át..Káprázatos volt..Majd meglátam öt...Ott ült az egyik füzfa alatt...Majd közelebb mentem...
-Üdvözletem;)-böktem oda lelkesen.
-Szia hát te..? Te élsz??!-hirtelen az álam a földig ért...Aszitem végleg elveszitetem..ezt a különleges hölgyet...Furcsa volt,hogy egy ilyen lény töri meg az unalmas szürke hétköznapom..Minden esetre nagyon örültem...:)
-Ugy fest;)..mivan hozzád nem jutotak el a hirek..?:)
-Ugyfest...:)Nincs kedved velem tölteni a ma éjjelt..?
-Végülis ráérek..:)...nem térsz vissza a csapatomba..?!
-Még eldöntöm..:)
A táborban...
Ahogy vezérünk elment,levertük a sátrákat..és vártunk rá..kérdés mikor tér vissza..Addig Destro és Wolf harcoltak egyet..aféle fivéri vita...:) Érdekes volt öket nézni..Sokak szerint ez a kis affér nem tet jot Aya és Destro kapcsolatának..Igysem volt teljesen viszonzott szerelem..De igy,hogy Destro megistámadta..kissé nevetségesnek tünt,hogy tényleng társak legyenek...Wolf viszont annál jobban helyt állt..A csapat unalmába ezekben kötöt fogadást..hogy kilesz vezérünk Ura"...De senkisem tudhata biztosra...:) Hisz a Sors szeretet közbe szolni...:)
Ahogy orák hosszat ültünk a viz parton..rámjött az a bizonyos furcsa érzés..a szivem vadul kalimpált..hirtelen besötétedett..Igazi romantikus pillanat volt..Amit talán soha nem éltem még ét..Az esküvel sürgetet lassan az idö...Tudtam a feladatom..De Destroval..ezek után nem igen akartam házaságot kötni...igy maradt Wolf...De ö mégis csak az öccse nem tehetem ezt meg Destroval,,se a családjával..ugy éreztem egyedül maradok...
-Figyelj..Nekem lassan megkéne házasodnom..de ugy érzem Destro nem elég jo...Nem rég harcoltunk egymással..még Noa is megjelent és megdicsért...Nem tudom,hogy mitévö legyek...
-Hallgass a szivedre..:) És hozz döntést ugy...
-Mert az olyan könnyü lenne....
Hirtelen furcsa érzés kapot magával..az elnyomott érzésem..mely lassacskán alig hanem felemésztet...Akartam Ayaset...ezért ugy döntötem akcioba lendülök...
-Figyelj...én....
-Ne mond ki!:)-és azzal a mozdulattal tetem,egy olyan lépést melyröl álmomba se hittem volna,hogy megteszem...
Órák hosszát faltuk egymást...Hihetetlen érzés volt...mely magával ragadot..Akartam öt..ö lett egy percre a világ..érte feláldoznám az eddigi énnem csak legyen örök ez a pillanat...Minden egyes porcikám beleremegett az érintsébe...Aszitem 1 percre,hogy belehalok..nemtudtam eldönteni,hogy ez a valoság vagy csak egy csalfa álom...
-Akarlak...és ezzel a mondatal,tudtam,hogy Aya az enyém...Csak is az enyém...
