Végül a nagypusztitásom során,egy hang állitot meg...Kezem között tartva Destrot és Wolfot..egy laza mozdulattal hozzá vágtam öket egy kidölt tönkhöz..és elilantam....A haragom abban a pillanatba elröppent...Az embereimre nézve..Döbentem rá,hogy uristen mit tettem..Nem megbüntetem a 2 lázadot,hanem majdnem meggyilkoltam öket puszta kézzel...Fájt az emberi alakomba valo visszatérés de ez volt akkor a leghelyesebb döntés....
Bocsánatot kértem a csapatomtol, és szoltam nekik,hogy jöjjenek a Démon kanyarhoz...Természetesen követtek...Ami még jo érzés volt...Destro és Wolf sebeit begyogyitotam annyira,hogy lábbra tudjanak állni..aztán a kopoimal elis nyargaltam inkább..
Közben...
Ahogy vezérünk lenyugodott hatalmas esö mosta át a tájat..egyszerüen könyörgöt a föld a viz tisztaságáért..hogy lemossa végre rola a 3 Lengedás harcos vérét...Nick furcsa személy volt,de esélyt láttunk arra,hogy ö lehessen a királyunk..Ám de a csata végezetével,hirtelen nyomát se láttuk...ami gondot okozott még,hogy vezérünk Születésnapja oly közel volt már,hogy se ember se állat nem tudta volna megakadályozni a betejesülést a joslatnak..Ha születésnapjáig nem házasodik,vagy nem kérik meg a kezét akkor vége az életének" Ezektöl a füllbe mászzo cengésü szavaktol mindekin a hideg futkosott végig...
Ahogy ismét menetelésnek kezdtünk..Noán járt az agyam,ha Ayanak ilyen ereje van akkor mien lehet Noa valodi hatalma? Rémisztö,hogy a 2 testvér csatajába kellet élnünk az életünket..ugyan akkor roppant izgalmas volt..Bár sokszor gondolkoztam azon,hogy jobb lenne ha még ember lehetnék..De már nem vágyadok vissza a multba..hisz igy egy csomo embert ismerhetem meg..Találkozhatam a hösökel..Kész kaland regény életet szánt nekem az a korcs, aki ezt tette velem..Reménykedtem titkon azonban abban,.hogy Nick elö kerül még és Aya nem pusztul bele...Közben pedig az ünnepséget kezdtük elszervezni..Érdekes idök jöttek ismét felénk....
