Ahogy vágtattunk Destroval egy pillanatra tátva maradt a szám...Megláttam valakit...Valakit aki talán elöször dobogtatta meg összetépázott szívem...Szeme király kék volt...egyszerüen megvesztem érte legbelül..Épp harcolt mikor megláttam...Gondoltam közelebb merészkedek...amint leszámolt ellen felével..nem kellet sokat várni..mire oda baktattam a holtan hevert tolvaj..
-Hé te, Kivagy?-kérdeztem ijjedten...majd felém fordult és meghaltam egy másodpercre..majd közölte velem,hogy
-Szia a nevem Nick..A Vörösföldröl jöttem...Noát keressem...Te lennél Ayase ugye?
E két szónál leragadtam...-Honan halottál rolam?
-Ez nagyon egyszerü legendákat mesélnek rolad...Beálhatnék a seregedbe?
-Természetesen! Destro feje mindent elárult..,hogy mennyire nem akarja,hogy velünk jöjjön ez az idegen..
Este kissé hüvös volt..Mikor felkeltem Nick karjai közt hevertem épp...nem is értetetem,hogykerületm oda...de legalább nem fagytam meg..:)
-Mehetnénk végre? Igy sosem érjük be a csapatodat,ha leállsz romantikázni egy senkivel!-Rátarti alak..gondoltam magamba és megindultam a kikötöhöz hátra hagyván öket...
-Nah jó akkor indulás..felültünk mind2.en a sárkányomra és mentünk Everlast felé...
