Szoval?!-hangzott vezérünk szájábol épp oly kegyetlenül, mint a kinzo szavak Destro szájábol..Az események érdekessé válása szinte hihetetlen volt..A 2 legenda egymás ellen...Mindenki feszülten figyelt..Ki hozza meg a végsö döntést...Ayan mintha látszott volna,hogy forgat valamit a fejében...Hirtelen neki feszült a falnak és felugrott..Lábaival elkapta Destro nyakát és rá szoritott..Érdekes döntésnek tünt ez...Közben üvöltöt egyet hisz magába törte azt a két átok verte nyil veszöt...Érdekes csata vette kezdetét...Egyik se akarta igazán..Szenvedélyes csatának tünt..Hirtelen egy hatalmas villám csapot le a közeli erdöbe..észre vettük,hogy kigyulladt és a lángok egyre csak falták fel a szárazsággal teli erdöt...Mig majdnem elért minket...Mindenki hátrébb lépett kicsi..Aya persze nem..ritig beterelte Destrot a lángkörbe..Igazi életre-halálra menö csatának tünt az egész...Wolf nyugtalanul figyelte a két höst..De nem lépett közbe...Majd egy kisö idö mulva feltünt Noa is a távolban..Mindenki figyelte a hatalmas harcot...
-Wolf a Kardomat!-nem hittem el,hogy mi tényleng egymás ellen harcolunk...Rég volt ilyen..De ugy éreztem ideje megmutatnom,hogy nem vagyok egy utolso senki akit ugy rángathat és alázhat meg,ahogy akar...A fájdalom mely a testemet és lelkemet nyaldosta már nem volt olyan elviselhetetlen mint a csatánk kezdete elött...ideje volt megmutatnom,hogy ki viseli a nadrágot..és,hogy miféle szörnyeteg lakozik bennem...
-Hirtelen esni kezdett az esö..A lángok kioltodtak Aya pedig leült..és várt...várt valamire mi sem tudtuk,hogy épp mire...Majd hirtelen felállt...A tekintetéböl elszállt a félelmetes tüz...helyete jéghidegé vált...Lassan de biztosan éreztük,hogy Aya a vérét használja...Azt amit elfolytot magában már kislány kora ota...A menethillekröl mindenki tudta,hogy hatalmas erö birtokosaik de senkisem látta még ezt..
-A csatánk ámulatba ejtö volt..ahogy azis hogy nem voltam képes megölni hön imádott jegyesemet sem...De valami mégis hajtott..nem tudom,hogy puszta kiváncsiság-e vagy valami más..De döntöttem nem léphetem már vissza...Ahogy Ayat figyeltem..retegés fogott el..De nem futamodhatam meg...
Érdekes volt ezt a csatát szemlélnem,hisz nem láttam egyiköjüket sem régota harcolni...Pláne nem egymás ellen..Ayat figyelvén a félelm fogott el..Miez az erö..? Ez lenne a valodi..? Ugyéreztem ha nem lépek közbe..Teljesen felemészti és megöli a bátyámat is..és ezt nem engedhetem meg,,hogy két embert veszitsünk el..Ideje volt harcba szállnom nekem is...
