Repressed-Pleasure

Ahogy haladtunk befelé annál többen jöttek..Mindenki mint a veszett kutyák harcolt..senki sem adta fel..a 3 legendát együtt harcolni vérpezsditö volt nézni.Destro hatalmas szablyájával széthasitot több tucat korcsot..Nairi a Sivir alakjában olyan volt mint valami féktelen étvágyu ragadozo. és nem utolso sorban Ayase aki a hozzá megszokott modon gyilkolta a népet...Közben vissza tért Sunky,Wolf nélkül. Aya tudta,hogy ez csak azt jelentheti,hogy a sárkány egyedül nem képes áttörni a védelmen ezért Nairivel az oldalán,Destro és minket hátra hagyva megindultak....Hirtelen egy idegen is utánuk eredt...a neve Victor..Nem értettük mit is akar egy hozzá hasonlo halando az istenek csatájába beleszolni,de mire megmukkanhattunk volna,a nyomát se láttuk...

Közben...

Nairi és én elértük már lassacskán a tornyot mikor észre vettem,hogy Victor fut utánk,nagyon meglepödtem..

-Hát te?-kérdeztem ijjedten..

-Hát én se hagyhatok ki minden vad csatát..;)

-Jolvan Romeo elne cseppen a gatyádba...figyeljetek már inkább!

Ahogy ezt Nairi kimondta,hirtelen megjelentek a Swenex rémes lények voltak..de a legjobb örök is egyben..nagy nehezen sikerült bejutnunk a pincébe..és kimenni a belsö udvara...Ahol kifeszitve db-ba megláttuk Wolfot...A saját vérében tocsagva állt...idézöjelesen...

-Wolf...mit tettek veled?!-és hirtelen egy könnycsepp suhan végig az arcomon...

Közeledtünk a halottnak hitt test felé..mikor hirtelen az egyik ör elkapta a lábam és azzonal tépni kezdte...probáltam kiszabadulni de nem ment....mire...

-Hmmm Ayase...bukj le!-és azzal a mozdulattal vágta le rolam Victor a fenevadat....

-Sietnünk kell....Majd én hozzom...

-Megprobálom begyogyitani a sebeit...gyorsan oldozd el....

Közben...

Amig Ayase-ék a várban témferegtek addig mi büszkén harcoltunk..sikerült bevenünk a kaput és reméltük kellö idöt nyertünk Ayanak..Destro fényes gyözelmet aratott a Krodoxok felett....mindenki büszkén tekintet fel rá...közben láttuk,hogy jönnek vissza Ayase-ék...

-Gyorsan,gyorsan Segitsetek!és amint kimondtam ezt,Victort elkapta egy elit Bloodwinx....megprobálta egyben lenyelni Wolfal a hátán....de Nairi hirtelen felvete formáját és átszurta a szörnyeteg torkát mely,annyira megijedt h eldobta a zsákmányát...én füttyentetem Sunknak,hogy vegye fel...

-Nah megvan Wolf?

-Igen...ott hozza Victorral együtt Sunky..

-Szép munka Aya...Vidd el inen a sérülteket..bár ahogy elnézlek te sem vagy épp top 10...

-Dest..ne most...Wolf.....

-Ugye nem...?....

Ahogy közeledtünk Asnair felé,elötörtek belölem akaratlanul is az emlékek..és a tudat,hogy Wolf miattam maradt itt...És ezt a többiek is megizelitették velem...Miota ö elment azota tört meg a legendánk..3 felé szakadtunk..Nairi az erdö rabja lett..Destro pedig a királyságsába menekült..Én..hát...tovább indultam Noa ellen..de Asnairt mindig elkerültem..egyszerüen muszáj volt...de most végre boszut állhatok...Nem Wolf miatt hanem ezek miat a lelketlen férgek furmányai miatt..A csapatomat teljes mértékben felkészitetem a legrosszabakra is..És parancsba adtam,hogy ha ugy látják,hogy nem birok már harcolni induljanak el nélkülem...

-Aya nyugalom..mi itt vagyunk már felesleges a multon rágodnod..Wolf nem ezért maradt itt,hogy kisértsen hanem,hogy megvédjen..(reménykedtem,hogy Aya nem adja fel..hisz tudtam mit jelent számára Wolf...az öccsém...Bármit megtennék azért,hogy Ayat boldognak láthassam és,hogy vissza kapjam az egyetlen élö rokonom...

-Bizony, Aya ideje megmutatni ,hogy kik vagyunk és nem viccböl vagyunk mi a legendás 3as...és talán 4.es...Ideje megtörni a démoni átkot...és kiszabaditani Wolfot a pokol karmai közül...(agodtam..talán most végre vissza nyerjük az önbecsülésünket..az életet mely mely annyi éven át éltet...A harcot ami tökéletes lesz..az élvezetet nyujto családi örömöket....

Láttam,ahogy vissza kozva nézi az utat,,mintha félne valamitöl..egyszerüen agggodtam,hogy vajon mit tesz..a legendák itt sétáltak melletem..közben azon gondolkozam,hogy talán sosem leszek hozzájuk hasonlo..de tartozam valahova..pont hozzájuk és erösnek akartam mutatni magam,pedig egy senki vagyok..egy nyüg mindenki oldalán..de talán most itt az idö,hogy megmutassam ki is vagyok valojában...

E közben...

Asnairból kiküldték a kopokat,ugy tünt valami érdekes szagott fogtak...Wolf felnézett egy percre mikor épp zabálni kezdték,,gyenge börét...És érdekes dolgot érzet...a vére vörösen kezdet izzani,,mintha Ayase jellét érezte volt..

Ez nem lehet....ez nem lehett..AYASE,hogy lehetzs ennyire hülye"-üvöltöttem mintha ez lenne az utolso a torkomon..de közben örültem neki hisz bátyám és Nairi jelenlétét is megéreztem..

Menetelés közben

Ahogy haladtunk Asnairhoz egyre közelebb hirtelen megjelentek a kopok...-CSATA sorba!!-üvöltötem szerte szét,mindenki tudta a dolgát..300 kopo feje volt egy halomban alig 20 perc alatt...Sunky elöre küldtem bizva benne,hogy vissza tér..és megtalálja  Wolfot...közben mi egyre közeleb értünk a kapukhoz....

Asnair egy unalmasnak nem mondható veleéig gonosz hely volt..Verzuvok lakták undorito joszágok..Kik semmitöl nem féltek..Nem volt se istenünk se hitük..Csak a vér szeretett amit az emberek husábol rágtak ki nap-napot követve...Mindenki reteget tölük..Még Noa se mert tul közel kerülni hozzájuk.Arthas megtanitotta neki,hogy kit érdemes szövetségessé tenni-e és kit érdemes kerülni..Ök az utobbi kategoriába sorolta..hatalmas tüskékkel telli kastélyukban azonban élt egy lassan kifacsart élölény..az ö neve volt Wolf...12 éve ejtették foglyul..Mindennap faltak belöle egy db-t...és véreztették nap-napot követve és itták folyékony tüz vérét...Wolf már beletörödöt sorsába..Azonban gondolatai sokszor Ayasera terelödtek..Mikor még együtt volt a banda...akkor sokkal könnyebb volt.

..Ayase és Wolf vér esküt köttötek hisz multjuk szinte egy volt..De Ayaseért áldozta fel magát Wolf..és ezt Ayase sosem bocsáltotta meg magának...Mikor elszakitották egymástól öket ..egy utolso csok volt a pecsét arra,hogy egyszer még találkozhatnak élve..Ez kissé reményt adott a meggyötörtnek...

Asnairbol nem volt menekvés..senki sem volt olyan ostoba,hogy ide merészkedjen..

Ám nem volt mindig ilyen borus ez a hely...30 év ota ilyen...Mikor a vérelfek ide telepedtek folyamatosan,démonokkal kereskedtek.tudni akarták az örök élet titkát,és felszabaditották a pokol igaz urát..Nightmare-t aki felzabálta emberi mivoltukat és kegyetlen korcsokká faragta öket.A tájat felégetette,sem isten sem halando nem volt képes idáig megtörni az átkot..és kijutni a fogságbol...Ayase ugy gondolta,ha legyözi a hely kietlenségét akkor bátyát is megtudja kicsit rémiszteni....

Mikor megkérkeztem a klánomhoz,nagy meglepetés fogadott..Nairi állt velem szemben,nem is értetem,hogy-hogy kerül ide hisz ő általában az erdő mélyében bolyong és ovja annak füjét fáját.üdvözöltem minden esetre..

-Üdvözletem Nairi mi szél fujt ki téged a nyilt terepre?-kérdeztem viccelödöen.

-Szia Aya,látom még mindig a régi vagy;) Mi fujt volna..a drága kis vámpirod kivolta érdekelt,hogy tényleng veled áll szövetségben vagy sem...Késtél amugy...

-Na de hölgyeim,hölgyeim énis itt vagyok;)-kacsintottam csábosan..

Ahogy néztük a 3 legendás harcost,az egész bandának végig futot a hideg a hátán...

Ayase a legendás csapásairól illetve,kiméletlenségéröl volt hires...Sokak szerint az öngyogyito képessége kifogyhatatlan..ahogy láthattuk ezt..Drakulus fogva tartásánál is..semmit sem jelentett neki ez a 7 év...

Itt van Nairi is..aki a hihetetlen bübájairol volt hires..Sokak szerint aki bántani merte  az erdöjét azt kiméletlenül felfalata hatalmas farkashoz hasonlo vérebjeivel..+ Ha nagyon agresziv állapotba került átalakult a reteget Sivir nevü démoná...

és nem legutolso sorban Destor aki nem véletlen viselte a pusztitás nevét...Akárkit ketté tudot tépni hatalmas pöröjével.,..Szemei vöröen izzanak mikor csatába folyamodik valakivel szemben...+ tökéletes gyogyito mágiája akármikor megmenti az egész bandát...

És elöttünk áll eme legendás 3...Sajnos már csak 3-an maradtak...Wolfról 12 éve semmi hir...ö volt a 4.ik kit se ember se állat nem tudott legyözni...De az egyik Asnairi csatában elkapták a Vezurok és azota se tudunk felöle semmit...De kitudja lehet még él...Hisz Ayase idézöjeles ikréröl beszélünk...

-Mond csak Nairi velünk tartanál?

-Megint Noa ügyébe akarsz elrángatni magaddal?-(szinte sejtetem erre a választ)

-Igen,ideje megleckéztetni...már nincs sok a hozzá vezetö utbol..Asnairt bekéne vennünk megnézni,hogy Wolf él-e..Ha nem akkor is kell az vár...Kerül amibe kerül...benne vagytok?Destro,Nairi?

-Legyen...Hiányzik Wolf....(néma csend tombolt egy párpercre mely oly végtelen tünt mint a kin amit Noa hagyott maga után)

-Igen....!

És ezzell megindult a több 100ezer fös Asnair felé...

Ahogy vártuk Ayaékat nagyon unatkoztam és gondoltam elmegyek vadászni...igyis tettem..ahogy az erdöben kolbászoltam találtam egy kölyök farkast..annyira édes volt,hogy csak távolról szemlélgettem..Majd egy ovatlan lépésemre megjelent a kicsi anyja aki nem nézet épp jó szemmel ezért futásnak eredtem...Sikeresen eltévedtem igy az orromra hagyatkozva mentem vissza...Közbe megtámodot egy csoda szépnek envezhetö lány..

-Ki vagy te és mit akarsz tölem?-kiálltotam rá..

-Nairi és az erdömet bántod...Menj elinen Noa szutykos korcsa!

-Hékás én nem vagyok Noa teremtménye...és csak vizért jöttem be..de eltévedtem..

-Értem...kia vezéred akkor?

-Ayase....

-Igen? Akkor vezess elé...

-Rendben...-reménykedtem Ayase megérkezett végre...vagy nagyon nagy harc venné kezdetét....

-Nah holvan a hatalmas vezér? a Klánját látom...tehát ö tényleng Ayase...Ayase..ezer éve nem láttam...Hiányzott a legjobb baráto,remélem él még..hisz a halál hire hozzám is eléjutott..De tudtam,hogy ö az a fajta aki sosem adja fel...Hirtelen egy hajó jelent meg...

Mikor egyszere pillantott mindenki a vizre mindannyian lelkesen vártuk,hogy kikössön a hajo nagy meglepetésre egy férfi és a serege ugrott ki  belöle..

-Holvan Ayase?-kérdezte mindenki.

-Csak nézz fel...

-Mondta Destroy aki még akkor nem ismert fel,És Aya szokásához hiven a sárkánya hátán érkezett a szinre..

-hm...te ott..TE NAiri vagy???! -kiáltottam fel nagy meglepödötségembe...

-Szia Destro rég látalak;)

-Ti,Ti,ti-ti ismeritek egymást?!-ijjedten kérdeztem..

-Igen...mi 3an Ayaseval voltunk a halhatatlanok....

Ahogy vágtattunk Destroval egy pillanatra tátva maradt a szám...Megláttam valakit...Valakit aki talán elöször dobogtatta meg összetépázott szívem...Szeme király kék volt...egyszerüen megvesztem érte legbelül..Épp harcolt mikor megláttam...Gondoltam közelebb merészkedek...amint leszámolt ellen felével..nem kellet sokat várni..mire oda baktattam a holtan hevert  tolvaj..

-Hé te, Kivagy?-kérdeztem ijjedten...majd felém fordult és meghaltam egy másodpercre..majd közölte velem,hogy

-Szia a nevem Nick..A Vörösföldröl jöttem...Noát keressem...Te lennél Ayase ugye?

E két szónál leragadtam...-Honan halottál rolam?

-Ez nagyon egyszerü legendákat mesélnek rolad...Beálhatnék a seregedbe?

-Természetesen! Destro feje mindent elárult..,hogy mennyire nem akarja,hogy velünk jöjjön ez az idegen..

Este kissé hüvös volt..Mikor felkeltem Nick karjai közt hevertem épp...nem is értetetem,hogykerületm oda...de legalább nem fagytam meg..:)

-Mehetnénk végre? Igy sosem érjük be a csapatodat,ha leállsz romantikázni egy senkivel!-Rátarti alak..gondoltam magamba és megindultam a kikötöhöz hátra hagyván öket...

-Nah jó akkor indulás..felültünk mind2.en a sárkányomra és mentünk Everlast felé...

Ahogy a csata véget ért..Aya és Night elváltak egymástól...Levele jött Ayanak,hogy most azzonal menjen a Diablo toronyba,látni akarta Destroy..nem értette mit akarhat hisz,ök sosem voltak tulságosan jobban..De megjelent...Közben mi tovább indultunk a kikötöhöz...Össze szedtük a hajó flottánkat és már is vágtuk a hullámokat a hajó alatt...Everlaston megvártuk Ayaset..

-Látni ohajtottál?,Mond mért kellet ide jönnöm..?

-Igen..arrol lenne szó,hogy veled akarok tartani,Noa teremtményei egyre többen vannak..És gondoltam vigyázznia is kell valakinek rád...Hisz halottam mit tett veled Drakulus..Gondolkoztam,hogy megmentetelek de saját embereid beszéltek le róla..

-Felemelö ez az aggodás de haszontalan..Mi gyerekkorunk ota nem vagyunk tul jobban,érdekes vagy Dest...

-Megessik.szoval veled tarthatok?

-Gyere de ez az én klánom..én parancsolok,hozzd a sereged..

-Igenis...

Nighter vére nem nyugodott ahogy az enyém se,...A csata elkezdödik perceken belül..De még megállhatam volna..de nem lehetet...a fejemre pályázott..Ideje volt megmutatnom a tudásom..a szenvedésem láncait a 7 év alatt...A gyülöletemet az apám iránt.,hogy foltot hagyott a családom hírén és az anyám becsületén....A kardomat kirántotam felé...Vártam,hogy támadjon..

-Nah mi lesz?Meddig állsz még ott?...Gyere ugyis a fejemre fája a fogad...vagy mivan beijedtél?-dobáloztam a szavakkal...

-Ohh Aya, Aya Aya azt hiszed megadom neked az elsö lépést? Várj csak...ugyis elbuksz..Még megondolhatod magad azzal kapcsolatban,hogy vezess..ÉS életben maradj!...

A klét vezér tökéletessen felvolt készülve..egyiknek sem volt félni valója hisz mind2-t megedzette már az élet....Talán egymás ellen nem kéne pont harcolniuk..De a becsület megkivánja..akkor muszáj vért ontaniuk..De tudván,hogy Ayanak mekora ereje volt..Nighter elbukik talán...De soha nem hal meg :) Hisz Aya nem öl embert...

Majd döntöttem végre,hogy támadásba lendülök...Felugrottam jó magasra..És neki rontottam...

Aya kardja erös volt mint a vére...Harcunk kissé lehetetlenek tünt..mig...egy elhibázott pillanatban elejtetem a kardom...És...

Ahogy Nightot tartottam a karmaim között arra gondoltam,hogy most megölhetném...De nem akarom....

Vártam,hogy ki végezzen de nem tette,,nem is értetem..ehelyett inkább a kezét nyujtotta felém...

Ahogy leszáltam Sunkyról mindenki a nyakamba kötött ki,hogy egyáltalán élek..Örültem a társaim fogadásának...Féltek,hogy meghaltam..hogy össze törik az álmuk és hitük melyet belém szegezte..De tul éltem..kicsit informálodtam,hogy mi történik...Night elém állt és kihivot,hogy nem lehetek én a vezérük tovább..hisz eltüntem 7 évre és semmit sem tudok a klánról..

Örömmel fogadtam eme vádákat...

-Legyen ahogy akarod..feletem lekezelöen...

-Ayase te pont olyan félvér korcs vagy mint a bátyád Noa..!

Ezt lehet nem kellet volna gondoltam magamba...De nem akartam,hogy tovább uralja a klánunkat egy ehez hasonlo nö személy...

Hogy merészeled,te retkes kis sutyó Szilaj-völgyböl származó paraszt? Azt hiszed,hogy eltünök 7 évre és tiéd lesz minden?

HÁNYAN álltok melletem?

mire hatalmas üvöltés tört fel AYASE mi mind hozzád tartozunk..."

De legyen ahogy akarod..megküzdök veled..és ha utána se ismersz el elkotrodsz....rendben?

Felölem most elbuksz;)

Már majdnem elértük a kikötöt mikor Aya sárkánya felrepent,minta lidércet látott volna..Figyeltök,hogy mere megy...A sikoly hegy fele tartott ami csak egy dolgot jelenthetet..Aya megszökött...100val indultunk vissza Mesterünkért....Night morgolodott,hogy persze egy ostoba szárnyas gyik majd megmenti..."Ugyis meghal minek mentek utána?' volt a mondani valoja..Senkit se izgatott..

Vártam hüpajtásomra közbe futottam a kapuk felé..és össze szedtem a cuccaim..mivel sokan jöttek ezért kénytelen voltam, a tetö felé venni az irányt..Hirtelen meghalottam sárkányom pajkos üvöltését..hatalmas futásnak indultam és ugrottam ...Majd végre pajtásom nyakába kötöttem ki.És repültem csapatom felé...

Hirtelen láttuk,hogy vissza tér a hatalmas állat..gazdájával..Mindenki torka szakátából Üvöltötte,hogy: AYASE mester" ÉL!!! nagy öröm volt hisz mindenki halotnak nyilvánitotta....

Ahogy magamhoz tértem iszonyatos fájdalmak téptek belém..Kezeimbe feszitö láncok voltak át dugva..Az öngyógyitó képességemet nem tudtam használni csak nagyon minimális mértékben...Mindennap megeröszakolt Drakulus..minden egyes percben a fájdalmaimra  élvezet..Sebeim kinzoan gyötörtek mikor belém -belém harapot..És vadul magáénak itélt..7 év alatt egészen hozzá szoktam...Gyülöltem,hogy ezt teszi velem...ezért megfogadtam,hogy amint sikerül megszöknöm megölöm....pont 7 év telt,hogy fogságba vagyok..megeröltetem magam és kitéptem tenyeremböl a lácaimat...És fütyültem ahogy tudtam..reménykedve,hogy Sunky él és felszed valahol...itt volt az idö hogy szabad legyek végre...elég volt a fogságból..a szenvedésböl és a megalázásból...:;)

Mikor magamhoz tértem egy sárkány hátán feküdtem épp.Ayase-t nem láttam sehol...Aggodtam valyon mere lehet...Ugye nem halhat meg?..kérdések üttöték fel fejemet..Majd a klánba értem...Mindenki fagatott,hogy hol van Ayase?..Nem tudtam....egy kisebb csapattal,vissza mentünk oda ahol eltünt...a kopok szimatot fogtak,és egy mocskos táj felé kalauzoltak..A sikoly Hegyre...ismertem a helyet..hisz inen jöttem...és tudtam hogy Drakulus lakik a kastély mélyében..És ha Ayat ö kapta el,esélyes sincs az életben maradásra...

Évek teltek...és Ayaseröl még mindig semmi hir nem volt...Kezdtük feladni a reményt..A klán vezére Nightegor lett...Sokak örömére..Vezérnek szörnyü volt,de mint ember tökéletes...Lassan elindultunk a Karmok tengeréhez...Aya sárkánya nyugtalan volt..sovárogva várta,hogy hivja eltünt gazdája..Hisz ha a sárkány elveszti a gazdáját ö maga is meghalt..de ez legalább egy biztos jel volt arra,hogy Ayase él...

Mire sikerült kikecmeregnem abbol az átkozott lyukból,Noa már mérföldekre volt..A kis vámpir ott hevert eszméletlenüla  földön...reménkedtem,hogy élt...megprobáltam magához tériteni..Mire nagy nehezen megmozdult..Halottam,hogy jön egy csapat horda ezért füttyentetem a sárkányomnak,hogy vigye a csapathoz a lányt..sajnos rám ujabb csata várt...ellenem felem nem is ember volt hanem egy Darksiders klánbol valo troll...

-Üdv te korcs,jelenésed van Drakulusnál....tehát válaszhatsz meghalsz vagy félholtan magunk után cipelünk:)-mondta a szutykos troll

Mire én a levegöbe ugrottam és hátra rugtam...Nem félek holmi kutyáktól! Üvöltöttem és felhuztam illyamat... 

Ohh látom.tényleng a bátyad vére vagy...Akkor kinzásba lesz részled...mi ezt megadhatjuk...

A harc eléggé vad volt..majd rám küldték a sikolyokat,amikre sajnálatos modon nem vagyok imunins ezért bealudtam,a lehetö legrosszabb percben....Mikor felkeltem egy cellában feküdtem ....

Noa kérdétöl a testem lelkem bele-bele remegett..Hisz mégis csak ö most a legnagyobb erö a földön...de ez nem befolyásolhatott engem ezért választ adtam neki...legyen ami legyen alapon..

-Tudod...Én.-belenéztem mélybarna szemeibe és elvesztem a tekintetében..Hogy lehet ez a fiú ilyen gonosz??-gondoltam magamban...

-Tudom, de?-kérdezte Noa.

-Tudod...Sajnálom Noa...De..Azzal a mocsokkal nem most áll szándékomban végezni, szóval a válaszom...NEM!

Feszülten figyeltem...,hogy mit fog most tenni..felkészültem a legrosszabra mire Noa a leghihetetlennebb dolgot tette...Megcsókolt majd a fülembe sugta,hogy Egyszer ugy az övé leszek" szám tátva maradt...Majd össze estem...éreztem,hogy elfogyott az eröm...reménykedtem,hogy Ayase él még...

Aya,aya, aya hát te semmiböl nem tanulsz? csak szerencséd volt...ahelyet ,hogy ezt a nevetséges földet probálod megmenteni csatlakozz hozzám...

Aya: -Sohaa!!

üvöltöte torkaszakátbol...erre oda léptem szegény reszketö vámpiromhoz..

Katarahh kedves...mit szolnál ha ujra élhetnél és megölhetnéd azt a szarházit aki ezt tete veled?

Noa kérdése a földhöz szegezzet teljes mértékbe...de válaszoltam rá...

-Noa!Én már sosem szeretnék élni, vagy meghalni.Örökké élni akarok hogy amddig csak élek bosszút álhassak azon a mocskon!De..TE HONNAN TUDSZ ERRŐL? -kérdeztem.

Válasza is megelöpö volt...

Válaszodra egyszerü a válasz..Sky Wing az én szolgám volt de megszököt...sajnálom amit veled tet..igérem elkapom neked és kivégezheted...

"Kölyök ne higyj neki a gyenge pontodat látja...a vágyaidal zsarol...-mondta Aya vérzö sebekkel...

-Kussolj megmondtam ne avatkozz a dolgaimba. és azzal a mozdulattal rugtam bele, hugomat abba a szerencsétlen féreg lyukba...ahola  biztos halálnak kell rá várnia...

Szoval mia válaszod?-kérdeztem utoljára...

Ahogy haladtunk elöre hirtelen,eltünt elölem Ayase..elnyelte a föld egy sereg csotány felzabálta a lába alol...Majd rájöttem,hogy miért...Sötét fekete füst adott választ a kérdéseinkre..elö bukkant Noa...A napnál is világosabb volt,hogy ő a világlegjobb képü gonosztevöje már csak a puszta létezése is bün lehet...Majd ahogy álltam és vártam,hogy Aya végre elöugorjon hirtelem felém ért Noa..probáltam hátra felé tippegni...De egyre közelebb és közelebb érkezett...Mig egy fél cm volt köztünk...

Aztán Aya végre elökerült..és hátba támadásal átszurt Noa testén ami ugyan semmit sem ért..de pont eltudtam odalogni az utból..Mindenki feszülten figyelte a két testvért... Mind két féle sovárgo szemekkel figyelte a másik lépéseit..Majd Noa nekem szögezte a kérdést...

-Állj át hozzám kicsi vámpir,hisz hozzám sokkal jobban tartozol mint a szerencsétlen hugocskámhoz...

Mire én hatalmasat üvöltve orditotam,hogy : -Nem vagyok egy elfuserált tárgy akit ugy rángathattok ahogy épp a kedvetek tarja! NEm vagyok rabszolga...

mire Noa ismét megszolalt...

-Ne agodj nálam nem lennél az....

-Ne higyj neki Katarahh..Noa mindenkit megkinozz...."

Mondta Ayase...Kezdetem össze zavarodni....

Kezdet idegesiteni a támadom...mivel folyamatosan csak kérdezgetett..de válaszoltam..

-Nem nem ismerős!Sajnálom, nem nagyon találkoztam...De várj-elgondolkoztam

-A te bátyjád az aki vámpirféléket hoz létre?!Aki Arthasnak dolgozik?!!!-kérdeztem a szemeim kigudvadtak és ugy vártam a választ mintha örökkévaloságig tartó életem mulna rajta...

Mire megjött a válaszom...

Igen ő az...Nagyon megvolt iletödve..5 perces csend volt és nézet rám hogy uristen ez nem lehet igaz...és hirtelen megszólalt elég éles hangon...

A szívemmegszólaltam...hihetetlenek tünt,hogy pont ő legyen az akit épp olya vakmeröen kerestem... Majd neki szegeztem a modani valóm.

-Hogy mi? Az nem lehet,hogy te legyél az aki tul élje a vele szembenni csatát..Sokan asziték,hogy csak tündér mese és hallot vagy...Hihetetlen...

Nagyon megelepödésemre csak átölelt..és mondta hogy csatlakozzak hozzá...a szemeimbe apro könnycseppek indultak meg...Lehet lesz még reményem...lehet lesz még családom...és ezzekel a gondolatokkal lovagoltam Ayase háta mögött tovább...

Érdekes helyzetnek tünt,ugy tünt fogalma sincs arrol,hogy kia is Noa ezért ugy döntöttem lecsapok rá és beszervezem a seregembe..

-Beállnál közénk? kérdeztem határozott hangon..

Majd megjött a válasz...

Feltett egy kérdést.

-Noa seregében álssz?

-Ha nem beálnál e közénk?

Én csak néztem mint borju az ujkapuba..

-Ki az a Noa?!És nekem mi közöm van hozzá??

Nem tetszet a válasz ezért:

Felhábordva vágtam rá...

- A bátyám Noa Light von Saygun avagy a földek pusztitoja.

Igysem ismerös?  

-Ezt kérdezhetném én is cicamica!!!-morogtam.

-Nem válaszolt..

-A nevem Katarahh!Sikoly földröl származom..ööö-itt megakadtam nem akartam elmesélni nekik.-Szóval igen ott éltem egy ideig, aztán öhm..Elindultam szerencsét probálni...-mondtam dadogva.

Majd megjött a válasz...

-Az én nevem Ayase!És ez pedig itt a seregem-mutatott maga mögé.

És egyetlen egy fütyszavára mögötte termett 200000fős seregge..a szám tátva maradt majd megszolaltam..

-Igazán..ÖÖ mondanám,hogy örvendek, de nem tudom.-mondtam.

A szokásos portyázásámra indultam a csapattomal,mikor megláttam a Wish of You nevezetü különleges fényü erdőt,gondoltam bemehetnénk hisz friss víz jol jönne már a csapatnak is.Sétám során egy különleges szag üttöte meg az orrom...Nyomába eredtem nagy csodálkozásomra egy szépnek mondhatto undorito vámpir evett éppen a víz mellett..Gondolkodás nélkül neki rontottam hisz Noa teremtmények tünt...

                                                     2 órával késöbb...

A harc se,hogy sem akart eldölni hisz mind2-nek öngyogyitó képessége volt..ezért megkérdeztem..

-Ki vagy te korcs és mit akarsz? Noa teremtménye vagy-vagy sem?

Egy nap mikor a bánat-hegy ketté szakadt meg született Ivan iris báró egyetlen fia, Noa. Már születtésénél is látszott,hogy erős lesz,hisz anyja majdnem belehalt fia jövetelébe. Mindenki ünnepelte a kis jövevényt. Ahogy nőtt annál nagyobb rangja lett..Az apját gyülölte,hisz folyamatos terrorba tartotta a családot.Egy hosszu,sötét téli napon a báró öccse összetüzésbe került magával a báróval..Házassági problémák.

...Ennek okául hamarosan kitört a vére menő harc.Noa anyát kegyetlen módon gyilkolták és falták fel a vérebbek..A csata végül a bároék javára fordult..Noa gyülölette csak megerösödött és hatalmas bánatba esett..Anyja nem volt tovább részése az életének...ígyse adatot meg tul sok hisz 17 év szinte semmi...Noa elkezdett keresgélni,hogy-hogy lehetne erösebb...Mig megtalálta az Arthasról szoló legendákat.Tetszet a harcos története..eldöndötette,hogy utána indul Northendre és tanitványaként fog müködni Arthasnak...De történt valami mielött elindulhatott volna. Az apja megeröszakolta hugát...Sáros földön lelt rá Ayamera,aki nem értette miért érdemelte ezt ki...Bátyának itt elszállt az ép elméje..És a Slayerbloodal keresztül szakította apja erös mellkasát,mely tele volt élvezettel...Az utolso szava az volt,hogy : - A hugod nevetségesen nyávogott alattam de végülis az anya vére, ezért azt tettem vele amit megérdemel" És te fiam, Soha nem leszel más csak egy örökös senki!

Noát egyáltalán nem rázta meg,hogy meggyilkolta az apjának nevezett szemét patkányt.Noa végül elindult utjára és megis találta Arthast... aki megtanitotta a sötét mágia minden egyes csinjára...És hatalmas pusztitásba kezdett...

Huga nem viselte ezt jól.láttván,hogy bátya már nem önmaga...Eldöntötte,hogy megállitja..és Össze hivta a legendás Bloodfight Saygun klánt...Mely egyenlöre alig állt 200 föből...De bizakodása nem volt hiába való....Hamarosan ezrek jöttek...Mindeki félt Noától...