Ahogy vártuk Ayaékat nagyon unatkoztam és gondoltam elmegyek vadászni...igyis tettem..ahogy az erdöben kolbászoltam találtam egy kölyök farkast..annyira édes volt,hogy csak távolról szemlélgettem..Majd egy ovatlan lépésemre megjelent a kicsi anyja aki nem nézet épp jó szemmel ezért futásnak eredtem...Sikeresen eltévedtem igy az orromra hagyatkozva mentem vissza...Közbe megtámodot egy csoda szépnek envezhetö lány..
-Ki vagy te és mit akarsz tölem?-kiálltotam rá..
-Nairi és az erdömet bántod...Menj elinen Noa szutykos korcsa!
-Hékás én nem vagyok Noa teremtménye...és csak vizért jöttem be..de eltévedtem..
-Értem...kia vezéred akkor?
-Ayase....
-Igen? Akkor vezess elé...
-Rendben...-reménykedtem Ayase megérkezett végre...vagy nagyon nagy harc venné kezdetét....
-Nah holvan a hatalmas vezér? a Klánját látom...tehát ö tényleng Ayase...Ayase..ezer éve nem láttam...Hiányzott a legjobb baráto,remélem él még..hisz a halál hire hozzám is eléjutott..De tudtam,hogy ö az a fajta aki sosem adja fel...Hirtelen egy hajó jelent meg...
Mikor egyszere pillantott mindenki a vizre mindannyian lelkesen vártuk,hogy kikössön a hajo nagy meglepetésre egy férfi és a serege ugrott ki belöle..
-Holvan Ayase?-kérdezte mindenki.
-Csak nézz fel...
-Mondta Destroy aki még akkor nem ismert fel,És Aya szokásához hiven a sárkánya hátán érkezett a szinre..
-hm...te ott..TE NAiri vagy???! -kiáltottam fel nagy meglepödötségembe...
-Szia Destro rég látalak;)
-Ti,Ti,ti-ti ismeritek egymást?!-ijjedten kérdeztem..
-Igen...mi 3an Ayaseval voltunk a halhatatlanok....
