Repressed-Pleasure

Megdöbbent mindenki ahogy a mágus magához szorítja Ayamet.Mintha könnyes lenne a szeme.Majd olyan harag gerjed a szemében amit senki se értett. -Mit tettek vele szánalmas férgek? Csattant fel.Nem tudjuk.. -Noa elvitte magával mikor ellene fordultunk..Hirtelen Noa a földön termet..Bayros a torkánál fogva ragadta meg.És bele vágta a szárazföldbe Noa egy pillanatra majdnem elájult.-Most ölek meg ha nem beszélsz te idiota. Hogy volt pofád ezt tenni vele? Hol Lelke ? .-Válaszokat akarok most.!-üvöltötte.-Engedj el...-Ugass! Noa szeme vérvörösé változott és szabad kezével a kardját belevágta Bayros oldalába..A kard fel villant egy pillanatra ahogy Bayros vére kicsurrant.

-Hogy merted..? Továbbra se engedett a szorításából.

-ENGEDJ EL ! Aya Arthasnak adta a lelkét. Te vadbarom!

Ahogy Bayros vére folyt a kard annál jobban ragyogott.

-Gondolod,hogy megtudsz ölni a vérpengével amit apád adott.? Mit gondolsz kitől kapta..? A jegyes penge a testvére a kardnak. És most te is kapsz egyet..Elővett egy fekete kardot..Bele is szúrta Noaba. 

-Arthas megöl ha ezt teszed..Hirtelen sárkányok jöttek..-Az nem lehet...Bayros mester...! Frostsoulok..a jégsárkányok...Ezeket énse tudom megállítani.. 

-Mond el mért adta át magát Ayame..Mért halt meg..? 

-Mert ellene fordultak az emberei mert te nem jöttél el mikor kelettél !

Ezzel Noa akkora pofont kapott,hogy elharapta a nyelvét.

-Ez az igazság..Elfelejtetted amit ígértél ..

-Nem igaz...Csak nem tudtam merre visz titeket a sors..

-Napot Bayros..

Arthas!!! 

-Mit akarsz? 

-Enged el a fiamat..És hozd vissza a véremet és csináld végig ami a elrendeltetett vagy a világnak most lesz vége drága vejem...

A szánk leesett.Mire Nick is beugrott a képbe..

-Én vagyok a király ti elmebeteg állatok.És szíven szúrta Bayrost..Mire össze rogyott egy pillanatra..Arthas előrántotta kardját.Elkapta Nicket és kitépte a lábát. Bayros hamar rendbe fog jönni..hiszen legalább olyan erős mint Arthas!

Zharusz hátrálni próbált sárkányai megvadultak mindent elkezdtek tűzzel égetni. A madarak eltüntek épp olyan gyorsan mint ahogy feltüntek. A varjú seregből egy lány ugrott a sebzett Noa felé.elkapta a torkát és a falhoz vágta.Noa elvesztette az eszméletét, előásott zsebéből egy kulcsot. Majd arrébb szökkent. Zharusz felkelte és egy vasláncot dobot utána. Eltalálta a lányt.

-Engedj el te ostoba!-üvöltötte dacosan. 

-Hát persze..tudom,hogy kivagy úgyhogy nem mész sehova. és azzal a mozdulattal a lány szájba rúgta Zharuszt aki meglepetten tántorgott hátra felé.

-Ezt,hogy merted..?

-A nevem Oshidori és ha nem engedsz utamra megölek!

-Egy sárkány mestert fenyegetsz..?

Erre Zharusz kitárta hatalmas szárnyait és elkapta a lány torkát.

-Mivan harapsz cicuska? Oshidori felpattant kitépte a láncait és Zharusznak ugrott tiszta erőből. Majd egy hatalmas üvöltés törte meg a csöndet.

A két harcos közé ugrott egy árny. Majd csak annyit láttunk,hogy mind2 a földön fekszik.

-Mit keresstek a földemen? 

-Bayros..

Válaszoljatok vagy hallottak vagytok mindannyian.

-Mester...hozd vissza Ayemet az élők közé..

Mintha Bayros szemében kiváncsiság csillant volna..

Oda lépett Noa mellé. 

-Ez nem lehet....

-De igen..-bökte ki gyorsan Lucifer. 

Magához ölelte.

Ahogy haladtunk tovább a rengetegen át,sokak vissza pillantottak hátha velünk tart a sárkány mágus de ennek esélye egyenlő volt a 0-val. Lassan elértük a Miretas folyót. Kilátástalanul álltunk egymással szemben,senki sem tudta mi lenne a helyes,túl sok minden történt. De egy valami biztos volt,Noat most az egyszer legyőzték. Ennek pedig lesz még vissza ütője. 

-Merre tovább ? 

-Nem tudom felelte,lágyan Lucifer

Hirtelen megmozdult valami a bokorban. Hatalmas morgás vette kezdetét,tudtuk,hogy ez nem lesz egy leány álom. Egy hatalmas Nightsaben jelent meg,róluk annyit érdemes tudni,hogy végzetes fene vadak senki és semmi nem tud nekik parancsolni.

Futásnak eredtünk mikor hatalmas szárnycsapások törték meg az utunk nyomát. Zharusz volt és hozott magával 6 sárkányt. Hatalmas lángokat okádtak a sárkányok. Nem tudtuk,hogy lehet ez..mire Lucifer nagy kacajba tört ki..

-Csak eljöttél? 

-Láttod öreg barátom..vagy már nem csak ostoba hanem vak is vagy? Látomásom volt.

-Miféle?

Ha Ayamet nem viszük el Bayroshoz akkor a világot elpusztítja Arthas.

-Miért?

-Mert ő Arthas hivatalos örököse..ez a hatalmas titok..amit a vének a férjhez menetélével akartok beteljesíteni.

Néma csend lett úrrá a csapaton..

 -Terv?

- Vagy meghalunk vagy eljutunk Sergumig és várunk a csodára...

-Te normális vagy??? Az a Bayros az a Bayros??? O,o

-Igen a félvér..

-Akkor örülök,hogy ha veled halok öreg barátom..Bayros tud róla?

-Nem tudom..

-Biztató...

---> 3 órás út után végre elértünk Segum hegyeihez

Noa előttünk állt meg és üvöltött,hogy takarodjunk vissza vagy segít rajta..

-Noa te sosem tanulsz?-röhögte pofán Zharusz majd sárkányáról leugorva beleszúrt Noa vállába.

-Hogy mered te korcs?..megfoglak ölni..

-Meglátjuk Izay Nores öljétek meg a gonoszt"

Mire kinyilt valami a távolból..hatalmas fekete varjak kezdtek körözni felettünk.

-Mit teszel te idiota? Hát nem érted meg? Bayros nemfog segíteni. És nem adom át nektek Ayaset.

-Meglátjuk..

A varjak nem hagyták abba a préda lesést hamar rájöttünk,hogy Noanal van Aya.Csak nem értettük,hogy mit akar.Dőlt belőle a vér..Mire egy gusztustalan pokol kutya jelent meg előttünk.

-Emberek harc lesz..ez volt Zharusz utolsó szava mire megtámadták.

Ámultunk és bámultunk,hogy milyen erős  a sárkány mester, Noa haragja teljes volt káosz tört ki serege közt,hisz vezérük épp elvesztette lovát.Meginogtak pár perc mire Noa egy griffre pattant és elindult palotája felé. Zharusz önelégülten intet Noa után.

Vártunk pár percet mire lecsendesültek a kedélyek. 

-Zharusz mester beszélnünk kell veled! Noa legyőzéséről lenne szó. Az utolsó bástyánk is elesett illetve elrabolta Noa, nem tehetünk érte semmit...

Néma csönd volt perceken keresztül mire hirtelen előttünk termet a lovas.Hatalmas volt hosszú fekete haja volt páncélja úgy ragyogott az ezüstős holdfényben mintha most készült volna.

-Sajnálom de a jövő felett még nekem sincs hatalmam. Ayame halott ha Noa elvitte a mestere úgyse engedi el az örökségét. 

-Tessék? Milyen örökségét? Hát nem Noa az új kiválasztott gonosz,,????-kérdezte Lucifer elkerekedett szemmel.

-Ugyan öreg barátom. Noa csak egy eszköz az igazi cél mindig Ayame volt a játékba. Ő kulcs az apokalipszis eljöveteléhez, Ha arthas megszerezte akkor vége a világunk.

-Miért? Gyengébb mint Noa, nincs meg benne a gonosz. Vagy mégis? És ha Noa nem adta le ? Megmenthetnéd!

-Mért tenném? Semmit sem tudsz Lucifer??? Ayame nem Ayame és nem a gróf lánya ahogy Noa sem. Ayame apja Arthas maga. De nem akármilyen gyermek. Ő Arthas lánya Noa pedig csak egy szolga lett. Felesküdött,hogy elintéz mindent csak tanítsa a legnagyobb gonosz. Mikor Arthas megtudta,hogy a grófnő halott és a lányát megerőszakolta a gróf hadat üzenet a városnak,hogy megöl mindenkit ha a gróf nem megy el hozzá. De egyszerűbb volt a fiával elvégeztetni a piszkos munkát,mint hogy kikeljen a trónjából. Arthasnak csak Ayame kellett semmi több az új hatalom az övé. Ha át alakul nincs menekvés senki számára sem. Még Noa sem lenne képes megállítani. Az,hogy mért nem segítek? nagyon egyszerű mert nem kértetek"

-Hogy lehetsz ennyire ostoba még a mai napig Zharusz? Tényleng elhiszed azt amit elmondtál? Harcolni soha sem késő azért nem tartasz velünk mert gyenge vagy. Inkább remete éltet élsz ahelyett,hogy vissza szerezd egykori önmagad hiba volt ide jönni..Egy legenda vagy..Egy történelem aki már nem ér semmit...

-Mond ezt ki még 1x és megetetlek új kedvencemmel 

-Mondhatsz bármit ameddig ez a roncs vagy nem kellesz.-Üvöltötte Lucifer és megfordult-Viszlát Zharusz...a világ nélküled megy a halálba. Te csak nyalogasd a sebeidet. Mi fáj igazán? Hogy Ayamet nem ismerted csak a nevét? Vagy hogy nem mered megmutatni a rusnya képed még neki sem?,,

És így indultunk a rengeteg felé,reménytelenül a pokol kapuja felé.

Az út kemény és hosszú volt..Hisz eme hegy a végtelenségből fakadt..Nem tudtuk jó irányba lépkedünk vagy csak bolyongunk a semmi közepén..De egyet tudtunk biztosan ha nem találjuk meg a sárkány mestert jövünk eldöntetett.Nem lehetünk biztosak Noa szavaiban..mégis csak a világok kínzójáról van szó, nem holmi fejvadászról..Lovaink fáradtak voltak ahogy mi is,de nem állhatunk meg hisz a vérebek a nyomunkban csaholtak.. Hiába maradtak Ayame jószágai ránk. Ők másnak nem engedelmeskedtek nem úgy mint mi..

-Nem unjátok még,hogy ennyire gyávák vagytok?

szólalt meg mind annyiunkban a hang Lucifer személyében..Néma csönd volt egy pár percig. Míg egy hatalmas sikoly lepte el a völgyet. Beértek minket..az első embert darabokra tépték..Felfordulás tekeredett rá az egész csapat torkára. Mindenki sikoltozva menekült. Esélyünk sem volt.. -HOL VAN MÁR ENNEK A HEGYNEK AZ URA?

Csengett mindenki kínkeserves hangjában.. Sehol senki csak a vérengző fenevadak ordítása.. Mire Ayame sárkánya felcsattant és egy hatalmas tűzfelhővel suhintotta arrébb a vadállatokat.. Időt nyertünk,habár nem sokat.. Ayame farkasait elengedtük..Ők inkább lovaként viselkedtek hisz nem birtunk túl gyorsan haladni.. Hallottunk egy hatalmas kürtöt a távolból..Mire Noa Ferzuvi sárkánya ereszkedett felénk és megmutatta,hogy nincs tovább..Nem sokkal előttünk megjelentek a Felgárok és hadurai. Ránk vártak..Tudtuk,hogy nincs tovább,hogy itt a vég. Mindenki elkezdte Lucifert hibáztatni,hogy ő csalt minket tőrbe..

-Ugyan emberek, Zharusz ennek a hegynek az ura..NEM ÉN TEHETEK róla,hogy nem dugta elő mocskos képét..

Ahogy ezt kimondta egy villám csapódott a földbe..

-HOGY MERÉSZELITEK A HEGYEM NYUGALMÁT BOLYGATNI SZÁNALMAS KUTYÁK??!

-MEGMONDTAM NEKED IS NOA,HOGY EZ A HEGY MÉG NEKED IS SZENT.MEGKAPOD A BÜNTETÉSED TE SZEMTELEN KUTYA!

Ahogy ezt kimondta mindenki tátott szájjal nézte az eget.

-Ugyan Zharusz nem lehetsz ennyire nagy képű én csak vadásztam " 

-AMIT MONDTAM MEG mondtam.. És most búcsúzz a sárkányodtól..

Hirtelen Noa sárkány ledobta lovasát egy közeli sziklára és tova reppent.

-EZÉRT MÉG MEGFIZETSZ! TE GYÁVA ALAKTALAN FÉREG..

Üvöltötte Noa..

-FEJEZD BE.. Vagy véged..:)

-EZT MÉG meg bánod drága barátom..

Itt véget ért a nagyok szó csatája..

-Kinek képzeled magad mond kislány? 

Egy ostoba halandó vagy de jutalmat érdemeltek a drága kis királlyal együtt.." 

Félistenekkel akarsz packázni...Noa vagyok ennek a földnek a egyetlen ura. És mivel már az ellenállás feje is a kezemben van, nem hiszem,hogy egy ostoba varázslócska beleütheti kotnyeles kis orrát a terveimbe és zavarhatja szolágamat. Pláne,hogy még a drága játékomat is tönkretették eme probálkozásaitok. Nincs kivel harcolnom már.. Szóval vagy eltakarodsz ebből a klánból a drága királlyal vagy megöllek titeket:) a döntés a ti kezetekben;) de a kutyáim már éhesek..szóval ne sokáig rágodjatok nyamvadék kis életeteken. Ayamet most viszont magammal viszem. 

-Katarah!

-I-i-i.igen?

-Azt akarom,hogy míg távol van a drága húgocskám" te legyél az ellenállok feje.

-Mivan? De én nem akarom egyáltalán mi hasznod van neked ebből? kérdeztem aggódva, Noát ismerve semmi, csak jót mulat a kínjainkon.

-Hogy is ne majd pont most fogok eltakarodni ez már az én seregem. Ugyan kihallgatna rád? Te vagy Noa a nagy valaki?Ohh bocsánat fenség.. Ja te csak egy ostoba áruló vagy. Gratulálok az élet célodhoz:)

-Kedves Noa mint hírvivő nem engedhetem meg,hogy Ayamet magaddal rángasd mivel nincs feltétele,hogy vissza kapnánk őt élve. Mért kéne fejet hajtani pont most neked? Egyáltalán mért segítesz nekünk?

-Vártam kedves uj csicskás mikor jösz az ostoba kérdéseiddel de ez családi ügy. Mivel Arthas kiadta parancsba,hogy nem ölhetem meg ezért bizzatok bennem.;) Lucifer ne becsülj alá. Neked pedig kedves Nick azt ajánlom,hogy fogdbe azt a hatalmas pofád mert nem mindig vagyok ilyen jó kedvemben:) 

-Chhh...

-Mit chhh? Örülj,hogy még nem engedtem rátok a kutyáimat de látom  erre megy ki a játék.. Felánárok engedjétek ki lariassi vérebeket!

Eközben 

A csapat eldöntötte,hogy futásnak ered hisz ezek a kopók bárkit darabokra tépnek ha az útjukba áll. Bár a királyt kellett volna védünk irányt váltottunk Crush Anarba egy híres sárkány mestert akartunk megkérni,hogy legyen védelmezőnk eme rút időkben. Nehéz keresésbe vágtunk fejszénket de kénytelennek voltunk hisz a királyunkat a legjobb ebek kergették,vezetőnk pedig Noa mocskos mancsi között pihent.

Ahogy véget ért a lagzi,másnap már indultunk is a Arch Angel hegyek felé hisz levoltunk maradva.Ahogy fél uton jártunk érdekes érzés ragadt magával,. Tudtam,hogy baj van...vissza kéne fordulnom..a szimatom nem csalt...Lucifer az uj vendég kivánt szolni egy párszot...Érdekes volt...hátba támadás.. Wolf és Destro nékül a csapat furcsa volt..de mennünk kellet...Hisz ez az ut volt a legnehezebb...majd feltünt ismét a szeretö kéz..Ahogy hátra tekintetem megéreztem valamit...Nicket kerestem a csapatom között.De se híre se hamva..Megkerestem az utolso sátrat és egy érdekes látvány ragadt magával...Niala és Nick....ez a románc kegyetlenebb volt..hisz ő volt a legbizalmasabb emberem...Nem hittem a saját szememnek..elmentem  gyorsan a sárkányomhoz...Lucifernek adtam át addig a csapatomat..Lehet friss tag volt még köztünk..De arthas küldte...ugy voltam adok egy esélyt számára..Parancsot adtam,hogy a léghajoknál várjanak meg Ograrosnál..Menem kellet hisz éreztem,hogy forr a vérem...

Ahogy Aya ismét eltünt éreztem,hogy többröl lesz itt szó mint amiröl tudunk...Utána eredetem...

Vezérünk ismét eltünt,majd rájöttünk hogy mi ennek az oka..A királyunk megcsalta a hercegnöt nem mondtuk semmit csak meneteltünk elöre....

-Hogy teheted ezt???-üvölttetem Nialaval...semmi értelmes választ nem kaptam..de mivel Aya megtiltota hogy megöljük söt parancsba adta hogy türjük meg semmit sem tehetem...

-Pont igy imádom a vad kalandokat és utálom drága Aya babát ideje hogy én legyek a vezéretek hisz az a cafka ugyse érdemel meg titeket.

                                                                   Eközben...

Mivan hugocskám? A királyod csak egy selejt? Csak egy hamis kutya? Érted már mért tetem ezeket a lépéseket meg ano? Nekem is volt egy lány... Erias magamra hagyott a legjobb barátom szurt hátba akár csak téged...Emiat megéri a rombolás hisz nem számit senki...Hisz mindenkit nem menthetünk meg..hisz az álmaink nem válnak valora....

Ahogy ezeket suttogta-Noa egyre jobban éreztem hogy igaza van...Igyis tettem.. Noa kutyája lettem..Hüséget fogadtam a bátyámnak...És mint bukott vezér vissza tértem a találka helyre...

-Te ott! te tetves rohadék ezért lettünmk a legjobb barátok? rántotam-Nialara a kardom..semmit nem éreztem semmi féle megbánást...

Mimásért...És most takarodj a szemem elöl..Bukott árny...Köttözétek meg...-parancsoltam 

igenis...feleltük megtörve...

Ahogy a saját csapatom fordult ellenem éreztem azt amit Noa mondta..Az emberek undorito égetni valo korcsok...

Ahogy Nickre nézztem...a szivem össze ugrott..mivel Niala ott ölelgete és csokolgatta elöttem..

LÉrted már? neked semmi keresni valod itt....Iventias noektus--küldtem rá az átkoma mi egy ideig ki ütöte:)

Hogy mered ezt? 

Mindig is tudtam,hogy eljön ez a perc..pont ezért retegtem attol a naptol kezdve a születésnapomtol...Ahogy kinéztem a sátrambol végig tekintetem,gyorsba a csapatomon és a lovakon...Nick lova még mindig sehol...Hát remek,gondoltam magamba...És azzal a mozdulatal felpattantam a lovamra és elvágtatam..Nairi persze észrevette és velem tartot...

-Minek jösz velem?

-Mert imádok lovagolni,és beszélni akartam veled...Mit gondolsz eljön?

-Nem tudom,remélem....

-Higy benne.és valora válik:)

-Kösz a lelkifröccsöt,de retegek..nem akarok Destrojé lenni,1 életen át...

-Jaj te...nah egy gyors vágta?

-Persze:P és azzal a mozdulatal megindultunk,remeget alattunk a föld..Hihetetlen érzések ragadtak ismét magukkal...de sajna eme pillantot elkellet rontania az idönek...Vissza kellet térnem...

-Uuu,remélem Nairinak sikerül sokáig lefoglalnia Ayat..Már majdnem minden tökéletees^^

-Hehe.vicces lesz:)

-Ugy fest.én leszek a király..(végülis ez sosem volt kérdés)...

-Ne agodj szerintem Nick még beveri ma a pofád...;)

-Nagy szavak kislány..de mint láttod az orrát se dugta még elö...:)

Közben

Már mindenki Aya-t és Nairit várta...Majd hirtelen megjelentek..Hatalmas nagy éljenzés törte meg a csendet..Mindenki Ayat istenitete..Aki hamar belevágot a lakomázásba...Már majdnem este 11-et ütöt az orra...Már Destro kezei ölelték át Aya csodás nyakát..a gyönyörü ruhába...Mikor a zenészek egy lágyabb dallamra kezdtek..Érkezet egy lovas....Akire Wolf rátámadot,Destro parancsára...

-Takarodj inen,,a lány már a bátyám eszköze...+ elkéstél..

-Ezt nem te döntöd el..(és azzal a mozdulatal rugtam át wolfot...)

-Ohh Destro..akkor te leszel a férjem:) Elvennél? (kérdeztem oylan undorito magamra eröltet mosolyal az arcomon,hogy már szabályosan égetet...)

-Igen leszek,...És akinek ellenvetése van ez ellen most szoljon,vagy hallgason örökre....

-Nekem lenne....

ohh te kis féreg.....

A lágy zene olyan idilivé tete ezt a pillanatot..Hogy Ayase még sirva is fakadt mikor megláta hön imádott,kedvesét...A harcnak hamar vége lett..majd Nick Ayasehoz lépet...A csipöjét maga felé huzva..Csokolta meg Ayaset...

-Mondtam soha többé nem hagylak magamra..:) Veled akarom leélni az életemet....

-Szeretleek...

-Énis....

A pilllanat tökéletes volt...Mindenki ujjongot..és végre 1x a sok év alatt. láttuk Ayat igazán boldognak...és pont eltudtuk lönni a tüzijátékokat a hosszu csok alatt..Mindenki tapsolt és gratulálgatot...Boldogok voltunk...hisz már semmi nem állhatot az utunkba...végre eljött ez a nap..Noa disz hatalmának megtörö db-ja,eljött....eljött  a megváltása ennek a kornak...

Aya szülinapja alig egy nap mulva bekövetkezet..Egy közeli tisztásra mentünk..Nem mesze a Tündér-tótól..Aya szomoruan nézett körbe..Vajon-eljön-e a lovagja vagy az öröké valoságé lesz..? Vagy a végsö megoldás Destro..lesz a király..? Senki sem tudta ezekre a választ..Csak a reménykedés maradt...De büszke voltam Ayara,mivel démonként is megértete az emberi szavakat..Illetve reménykedtem abban,hogy Noa nem jelenik meg....

-Chhhh,nézzd meg mivé lett a drága Ayase...undorito korcs lelke lett...tényleng ezért voltam annyira oda..? Wolf..még téged is bántot...

-Az embert nem a vére határozza meg..de te kivivtad ezt..miatad volt megint...Mért nem tudsz a seggeden maradni végre? Egyáltalán ha rád kerülne a sor..akkor öt választanád még?

-Kénytelen vagyok nem? De akkor legalább megkapom a hatalmát....:) Remélem ez a kispatkány Nick nem tervezik megjelenik....

-Szánalmas vagy drága bátyám..de te tudod....

Közben

Ahogy vártuk a holnapot,egy érdekes ember jelent meg..Konkrétan egy várfarkas..A neve Lucifer...Szinte azzonal Ayasehez vezetük..féltünk,hogy a partynk elrontoja lehetne...

-Mester! ez az ember beszélni kiván veled...

-Hallgatom...

-Üdvözletem nemes vezér...Régota keresem már..a Nevem Lucifer..egy félvér vagyok Noa egyetlen farkasembere...Segiteni jöttem..hallotam egykét hirt..

-Folytasd mit akarsz? a csapatomba állni?

.-Igen,mester...

-rendben,..kapjon ételt és szállást,most erre nem érek rá...(gyorsan az idöre nézztem és észer vettem hogy már éjjfélt ütöt az ora...a retegés és a hitem járta át az egész testem...

Ma minden eldöl..és ezzel a mondatal magamra zártam a sátram ajtáját és pihentem....

Végül a nagypusztitásom során,egy hang állitot meg...Kezem között tartva Destrot és Wolfot..egy laza mozdulattal hozzá vágtam öket egy kidölt tönkhöz..és elilantam....A haragom abban a pillanatba elröppent...Az embereimre nézve..Döbentem rá,hogy uristen mit tettem..Nem megbüntetem a 2 lázadot,hanem majdnem meggyilkoltam öket puszta kézzel...Fájt az emberi alakomba valo visszatérés de ez volt akkor a leghelyesebb döntés....

Bocsánatot kértem a csapatomtol, és szoltam nekik,hogy jöjjenek a Démon kanyarhoz...Természetesen követtek...Ami még jo érzés volt...Destro és Wolf sebeit begyogyitotam annyira,hogy lábbra tudjanak állni..aztán a kopoimal elis nyargaltam inkább..

Közben...

Ahogy vezérünk lenyugodott hatalmas esö mosta át a tájat..egyszerüen könyörgöt a föld a viz tisztaságáért..hogy lemossa végre rola a 3 Lengedás harcos vérét...Nick furcsa személy volt,de esélyt láttunk arra,hogy ö lehessen a királyunk..Ám de a csata végezetével,hirtelen nyomát se láttuk...ami gondot okozott még,hogy vezérünk Születésnapja oly közel volt már,hogy se ember se állat nem tudta volna megakadályozni a betejesülést a joslatnak..Ha születésnapjáig nem házasodik,vagy nem kérik meg a kezét akkor vége az életének" Ezektöl a füllbe mászzo cengésü szavaktol mindekin a hideg futkosott végig...

Ahogy ismét menetelésnek kezdtünk..Noán járt az agyam,ha Ayanak ilyen ereje van akkor mien lehet Noa valodi hatalma? Rémisztö,hogy  a 2 testvér csatajába kellet élnünk az életünket..ugyan akkor roppant izgalmas volt..Bár sokszor gondolkoztam azon,hogy jobb lenne ha még ember lehetnék..De már nem vágyadok vissza a multba..hisz igy egy csomo embert ismerhetem meg..Találkozhatam a hösökel..Kész kaland regény életet szánt nekem az a korcs, aki ezt tette velem..Reménykedtem titkon azonban abban,.hogy Nick elö kerül még és Aya nem pusztul bele...Közben pedig az ünnepséget kezdtük elszervezni..Érdekes idök jöttek ismét felénk....

Ahogy kitört a testemböl a hihetetlen erö,ugy éreztem végre vagyok valaki.. Hatalmas démoná változtam külsöleg..egyszerüen a vérszomjam magával ragadot.. legszivesebben befaltam volna az egész hadseregemet..de minimum azokat akik ellent állnak akaratomnak..Kezdve Destroval és Wolfal akik tovább is pattogtak..kezdtek untatni..Fütyentetem a vérebjeimnek akik seperc alatt megjelentek a porondon..Az embereim szemébe félelmet véltemm felfedni..De nem érdekelt..Nick csak bámult és meglepödve figyelte az események sorait..Én pedig pusztitoan magamba szivtam az erdö hallotjainak lelkét...Az élö pokol kezdet megjeleni..Ideje volt már pontot tenni az ügy végére..Destrot neki rugtam egy hatalmas fának..Az ég a haragamtol viharba fondot..Dörgött,villámlot...Az egyik villámot sikerült a kezem közé keriteni és rohantam is neki Destronak aki már a vért köpködte,egyetlen ütésemtöl...

-Aya tényleng ez a szerencsétlen féreg lennél valojában? -Probáltam magam terelni a figyelmét,hogy Destro menekülni tudjon...

-Te ugatsz? Te mihaszna nyomorult... Volt értelme feltámasztatni egy patkányt,volt értelme megdöglenem egy patkányért...Mivan te is az ö sorsára akarsz jutnni?...szinte éreztem a lelkük zamatát a számba...kezdtem érezni,hogy elkezdett uralni a vérem...itt lett volna az ideje megállni..De mig ezen gondolkodtam,Destro felállt..és már a kaszájával probált eltálalni..

-Mellé Drága Ayacska..Ideje a másvilágra küldenelek..Tudtam,hogy ez leszel volt értelme neked esélyt adnom..GYerünk Wolf szedjük szét...!bár tudtam,hogy lehetetlen....

-Rendben..itt volt a vége éreztem testembe,de megkellet tennem.

A csapat ijjedten állt.és probált minél meszebb kerülni ettöl az egésztöl...Majd Nairi is Beszállt...De Aya melett..

-Aya biztos ez lennél te?...

-Számit..? meguntam,hogy semmibe vesznek ezek a nyomorult férgek,akiket befogdtam a csapatomba és csak röhögnek a markukba.. ideje megmutatnom az erömet..

-Ideje..vagy ideje lenne magadhoz térned...a szavaim nem érték el a szivét..Tele volt káoszal a teste és szive..nem tehetem semmit..reménykedtem,hogy ha magához tér és tényleng gyilkossá váll..észhez tér..Különben vége a küldetésünknek..

Ahogy Nick magához szortitot..a nyomunkba iramodot Destro...Elenségnek vélte és neki ugrot...Mire én kitártam a szárnyaim furcsa érzés volt használni ismét a vérem...Destro természeseten nem értete majd oda kiabált..

-Mia fene ütöt beléd? te az én tulajdonom vagy, nem egy paraszté, most pedig takarodj az utambol...!

-Valoban ugy gondolod,hogy a tiéd lenne..?

-Miért kié lenne ez a senki..?

-Kit neveztél te senki.? Már megint a vérem miatt itélsz el..? Kia fenének hiszed magad,te olcso senki által elismert nyomorult..? Kezdtem kissé ideges lenni..éreztem,hogy uralkodnak bennem az érzések..

-Aya hagyd nem éri meg....Abban a percben ugy éreztem,hogy hiba volt hagyni,hogy kezet kapjon Destro a szerelmemen...itt volt az idö,hogy megmutassam a kölcsönt...

Ahogy vártunk a táborban egy csapattal elindultunk megkeresni a fönöket...

Az eredmény a szokásos volt..megint csata jelenet. Destro és volt emberünk között.Ilétve Ayaval..kezdtük uni,hogy Destro folyton fel lázzad...De türelmesen vártunk..Kivéve Wolfot..aki a testvére mellé szegödött a harcban..

-Nah mivan már megint nem birtok magatokal? Ohh Aya szoval igy állunk egy árulo kezét fogod.?Hogy lehetsz ennyire szánalmas..? Eddig védtelek szeretelek de ez már nekem is tul sok..Még most állj el melöle..Te Destro-é vagy nem ezé a senkié..Undorodtam abban a pillanatban Ayatol...

Az esemémyenk sora követék egymást..Majd hirtelen Wolf ott teremt Nick háta mögöt és megragadta a nyakánál fogva..Érdekes volt öket figyelnem..Persze Destro is megprobálta megtámadni Nicket..de ebböl nem engedtem....

Nick hamar arébb rugta magátol Wolfot....

Destro végül hátulrol rám rontot és elkapott...és megprobálta átszurni a mellkasom...Hirtelen hatalmas fényrobannás söpört végig a tájon...

Ahogy figyeltük a harcot hirtelen történt valami..Annyit láttunk,hogy a mester a földön fekszik Destro pedig mögöte és probálja kiiktatni az élök sorábol...Majd a hatalmas fény árnyékábol észre vettük Ayat...aki már nem volt önmaga..

Haragomat elnyomta a fájdalom...Nickre pillantotam..és sirva fütyentettem sárkányomnak..Hatalmasat ugrottam és elmentem inkább jó messzire...Nick megprobált utánam jönni de látni se birtam...Azt hittem 1x boldog lehetek..de nem ...mint ugy általában..Közben át értékeltem Destroval valo kapcsolatom..és eldöntötettem,hogy hozzá megyek...Probáltam csalodotságomat elrejteni..egész jol ment...

Vissza értem..mindenki hatalmas szemekket vetett rám,mintha nem is tudom miben sántikálhatam volna..Közelebb léptem Destrohoz majd átöleltem..Mire 1 hihetetlen érzés hasitota át a szivem...Aszitem belehalok..De tudtam,hogy ez az érzés megmarad..Hisz nem lehetek azzal bolodog akit szivböl szeretek..mert nem vagyok elég jo..Se neki se másnak..Csak 1 ostoba harcos vagyok....

1-2 orával késöbb Nairi lépett hozzám és cibált arébb a seregtöl..

-Mond el,hol voltál és mitörtént..feletébb letörtnek tünsz..Hiába fogod Destro kezét,ha a lelked ketté hasad az érintésétöl...Megtaláltad Nicket?...

-Mit számit?-ez az én sorsom...

-Az,hogy szenvedj vagy az,hogy boldog lehess valaki oldalán? Ezért lettél ez..? Szereted nem? Akkor miért siratod itt magad? És mért nem öt karolod át...Menj vissza...vagy mond el mitörtént..

-Ö már nem szeret...Hiszen ott a drága kis barátnöje....mit érek én? SEMMIT.Meghaltam..és máris jött egy szebb egy jobb...

-Idiota menj vissza,..és szerezd meg! Lodulj...!

 -Rendben..mondtam akkor oly bátran..

 Közben

Szeretem...de nem lehet...Ö csak egy álom marad...Egy csoda szép álom...

-Mares?

-Igen? Ugy szeretlek ugy tudtam,hogy egy ilyen kis cafka nem tud elveni tölem,mindig is az enyém maradsz:) Szeretlek kincsem...

Pár perccel késöbb

Ahogy leszálltam,megláttam,hogy épp nagyban folyik a szerelmi jelenet..Majd oda léptem...

-Nick Szeretlek és nem birom elviselni tovább,hogy nem foghatom én a kezed...Többet jelentesz számomra az egész világnak...Ennyit tudok nyujtani..semmi mást...

Ayas visszatért..érdekes érzés kapott magával...itt volt az ideje annak,hogy döntsek..Egy olyan szerelem melett amit még nem ismerhetek..vagy egy olyan melett kiiránt semmit sem érzek....nagy nehezen kiböktem...

-Aya...

-Mares..Menj el...Szeretem Ayat nincs rád szükségem..

És azzal a mozdulatal öleltem magamhoz szorosan Ayat ahogy csak birtam...tudtam,hogy 1x hallgatnom kell a fránya szivemre..:) itt volt az ideje;)

Ahogy feküdtünk egymás mellett,kezünk egymáséba fonodott..Kissé hideg volt ezért magához szoritot..olyan lágy és szenvedélyes érzés volt..Majd meghallotam valamit..gyorsan felpattantam..Mire egy Vörös göndör haju lány jelent meg elötem..És egy ovatlan pillanatban már a kardját szoritota torkomhoz..Hirtelen felindulásbol rárugtam ökegyelmére..mire esett egy oriásit.Fordult a kocka..én voltam felete és tartotam hatalmas szablyám felé..Majd fütyentetem és megjelentek a kutyáim is..

-Te mégis mit akarsz itt?-kérdeztem kissé dühödten...

-Hogy-hogy mit? Hogy merésszel a drága szeretömel együtt hemperegni az avaron?!

-Mit mondtál?-kezdtem nem érteni a helyzetet...és valami borzaszto érzés kapott szíven..

-Jol hallotad...Victor van Hellsing..ö az én kedvesem..és nem értem mit keres mégis veled...7 éve,hogy már az enyém..te szakadt ribanc!-vágtam oda büszkén...

Érdekes érzés járta át a testemet..Mintha könnycseppek probáltak volna beszökni a szemembe..Majd kezemet magam felé kaptam...Hirtelen megtörtem majd a röhögés tört fel belölem..olyan hangos és sátáni melyre még Nick is felkelt..

-Mi mi történt?!-Mares te mit keressel itt?

-Én?? mit képzelsz,hogy igy megalázzol egy ilyen lotyoval..?undorodok töled..Hogy teheted ezt mégis meg velem?.! de ne agodj majd most elintézem a kis fruskád...

-Kis frucka...hehe..a nevetést még mindig képtelen voltam abba hagyni...Rá rontotam..véletlen megvágtam a vállat..egy csepp vér is elég volt ahoz,hogy feloldoza bennem a vadászt..egyszerüen képtelen voltam uralkodni magamom..Mivel kisebb vámpir erö is lakozott bennem a feltámadásom után a vér megszállota lettem enyhén szolva..

-Aya ne tedd..Öt akkor szedtem össze mikor te meghaltál...legalábbis azt hittük....

Ahogy Noa elment azon tünödtem,hogy vajon mere járhat Nick...él-e,vagy épp micsinál..A helyiek a közelben látták..Ezért ugy döntötem,hogy felkeressem...Elindultam kiadtam Wolféknak,hogy menjenek tovább és várjanak meg  a Tüzes kapunál...

Utam során egy gyönyörü tavas helységen mentem át..Káprázatos volt..Majd meglátam öt...Ott ült az egyik füzfa alatt...Majd közelebb mentem...

-Üdvözletem;)-böktem oda lelkesen.

-Szia hát te..? Te élsz??!-hirtelen az álam a földig ért...Aszitem végleg elveszitetem..ezt a különleges hölgyet...Furcsa volt,hogy egy ilyen lény töri meg az unalmas szürke hétköznapom..Minden esetre nagyon örültem...:)

-Ugy fest;)..mivan hozzád nem jutotak el a hirek..?:)

-Ugyfest...:)Nincs kedved velem tölteni a ma éjjelt..?

-Végülis ráérek..:)...nem térsz vissza a csapatomba..?!

-Még eldöntöm..:)

A táborban...

Ahogy vezérünk elment,levertük a sátrákat..és vártunk rá..kérdés mikor tér vissza..Addig Destro és Wolf harcoltak egyet..aféle fivéri vita...:) Érdekes volt öket nézni..Sokak szerint ez a kis affér nem tet jot Aya és Destro kapcsolatának..Igysem volt teljesen viszonzott szerelem..De igy,hogy Destro megistámadta..kissé nevetségesnek tünt,hogy tényleng társak legyenek...Wolf viszont annál jobban helyt állt..A csapat unalmába ezekben kötöt fogadást..hogy kilesz vezérünk Ura"...De senkisem tudhata biztosra...:) Hisz a Sors szeretet közbe szolni...:)

Ahogy orák hosszat ültünk a viz parton..rámjött az a bizonyos furcsa érzés..a szivem vadul kalimpált..hirtelen besötétedett..Igazi romantikus pillanat volt..Amit talán soha nem éltem még ét..Az esküvel sürgetet lassan az idö...Tudtam a feladatom..De Destroval..ezek után nem igen akartam házaságot kötni...igy maradt Wolf...De ö mégis csak az öccse nem tehetem ezt meg Destroval,,se a családjával..ugy éreztem egyedül maradok...

-Figyelj..Nekem lassan megkéne házasodnom..de ugy érzem Destro nem elég jo...Nem rég harcoltunk egymással..még Noa is megjelent és megdicsért...Nem tudom,hogy mitévö legyek...

-Hallgass a szivedre..:) És hozz döntést ugy...

-Mert az olyan könnyü lenne....

Hirtelen furcsa érzés kapot magával..az elnyomott érzésem..mely lassacskán alig hanem felemésztet...Akartam Ayaset...ezért ugy döntötem akcioba lendülök...

-Figyelj...én....

-Ne mond ki!:)-és azzal a mozdulattal tetem,egy olyan lépést melyröl álmomba se hittem volna,hogy megteszem...

Órák hosszát faltuk egymást...Hihetetlen érzés volt...mely magával ragadot..Akartam öt..ö lett egy percre a világ..érte feláldoznám az eddigi énnem csak legyen örök ez a pillanat...Minden egyes porcikám beleremegett az érintsébe...Aszitem 1 percre,hogy belehalok..nemtudtam eldönteni,hogy ez a valoság vagy csak egy csalfa álom...

-Akarlak...és ezzel a mondatal,tudtam,hogy Aya az enyém...Csak is az enyém...

Ha nem szoritot volan Destro és Wolf karjaiba..akkor talán nem érezhetném ezt a melegséget mely,oly lágyan ölel épp át..Furcsa volt...ez a két perc többet ért nekem mint az egész életem..a csapatom meglepödötten állt,hpgy mitörtént..Szégyeltem magam kissé...Ezt az eröt most éreztem életembe elöször....Mikor felnéztem megláttam Noa hatalmas dögét...Excont..Fekete sárkány volt...Még a Vadászatok elött éltek..alig maradt néhány példány..Majd hirtelen leugrott rola Noa...és a szemembe nézzet...

-Mit akarsz?-kérdeztem lenézöen...

-Fejlödsz...:)-furcsa volt a hugomat igy látni..félelmetes volt..ugyan akkor kissé naiv...Elgondolkolkodtato volt,hogy érdemes lenne,magam mellé állitani...

-:) Drága bátyám te nem fogod,igy meguszni ha legközelebb találkozunk..hagytál megdögleni!...az embereimet megkinozztad..ezért nem fogok neked kegyelemezni..

-Majd Ayase...hamarosan...a halálod idili volt..semmi esélyed sem lett volna éledben maradni..ezért inkább magammal vittelek ,mintse a kosozos korcsaidra hagytalak volna...Pont ezért a selejtél adtad fel?-mutattam Wolfra...

-Selejt...selejt..?SELEJT!-kit neveztél te selejtnek? Te rohadt patkány!-üvöltötem torkom szakátábol...

-A kardomat!

-Wolf ne csináld....felesleges nem éri meg....Noa most menj el...Remélem tetszett a show ;)

-Ahogy akarod...

És ezzekel a szavakkal vált köddé Noa..a szokásához hiven...Vezérünk hatalma ámulatba ejtö volt...az ereje szinte végtelenek tünt..Büszkék lehettünk,hogy melletünk ált egy ilyen erös ember:)

A csata ugy tünt a végéhez közeledik..A menethil család titikos ereje csak ugy Villámlot...Ahogy Ayase szeméböl láthatuk..Nem egy utolso senki lakozott a mesterünk testébe..amit a lelkének nevezhetet..Destro egy percre mintha megijedt volna...De már késö volt vissza vonulnia..Ayase nem hallot senkit és semmit...A pecsétjeit tördelte..idöbe telt,mig magátol rájött az ereje forrására..Hisz a családja nem véletlen csappant meg ano...Aki rosszul használta azt felemésztete,és a pokolban ragadt örökre...

-Destro vonulj vissza!-kiabáltam,tudtam,hogy Aya nem akarja bántani..de nem voltam benne teljesen biztos...

-Már nem lehet...-gondoltam..,hogy talán tul messzire mentem.át léptem a határt..és megérte?-nem hiszem..De legalább nem mondhatják majd el rolam,hogy egy gyáva féreg voltam...Bár jogosak lennének eme szavak...

Végre...mikor láttam Aya erejét megtorpanttam hisz sosem látam még ilyenek..Félelmetes volt ugyan akkor ámulatba ejtö...Ugy éreztem,hogy ideje beszálnom Destro oldalára..nem hagyhatom,.hogy megölje...de igy azt fogja hinni,hogy elárultam..nem tudtom..megyek a fejem után....

-Most megmutatom,hogy kivagyok..megmutatom a vérem melytöl annyira retegtek..Sokáig nem tudtam,hogy kivagyok..akkor tessék lássátok..Elhozom Destro számodra a poklot...Látni akartad nem..? Akkor tessék...Itasiris..Noras...Zent..

-Ezt nem teheted meg..Aya te nem vagy ilyen..ha megakarod ölni énis beszállok..egyedül maradsz...Nézz végig az embereiden,retegnek töled...TÉNYLENG EZ LENNÉL?!

...os...Testvérek....-és ezzel a mondatal mutatam volna meg mind azt a vakmerö eröt ami bennem lakozik..

Ha....

Szoval?!-hangzott vezérünk szájábol épp oly kegyetlenül, mint a kinzo szavak Destro szájábol..Az események érdekessé válása szinte hihetetlen volt..A 2 legenda egymás ellen...Mindenki feszülten figyelt..Ki hozza meg a végsö döntést...Ayan mintha látszott volna,hogy forgat valamit a fejében...Hirtelen neki feszült a falnak és felugrott..Lábaival elkapta Destro nyakát és rá szoritott..Érdekes döntésnek tünt ez...Közben üvöltöt egyet hisz magába törte azt a két átok verte nyil veszöt...Érdekes csata vette kezdetét...Egyik se akarta igazán..Szenvedélyes csatának tünt..Hirtelen egy hatalmas villám csapot le a közeli erdöbe..észre vettük,hogy kigyulladt és a lángok egyre csak falták fel a szárazsággal teli erdöt...Mig majdnem elért minket...Mindenki hátrébb lépett kicsi..Aya persze nem..ritig beterelte Destrot a lángkörbe..Igazi életre-halálra menö csatának tünt az egész...Wolf nyugtalanul figyelte a két höst..De nem lépett közbe...Majd egy kisö idö mulva feltünt Noa is a távolban..Mindenki figyelte a hatalmas harcot...

-Wolf a Kardomat!-nem hittem el,hogy mi tényleng egymás ellen harcolunk...Rég volt ilyen..De ugy éreztem ideje megmutatnom,hogy nem vagyok egy utolso senki akit ugy rángathat és alázhat meg,ahogy akar...A fájdalom mely a testemet és lelkemet nyaldosta már nem volt olyan elviselhetetlen mint a csatánk kezdete elött...ideje volt megmutatnom,hogy ki viseli  a nadrágot..és,hogy miféle szörnyeteg lakozik bennem...

-Hirtelen esni kezdett az esö..A lángok kioltodtak Aya pedig leült..és várt...várt valamire mi sem tudtuk,hogy épp mire...Majd hirtelen felállt...A tekintetéböl elszállt a félelmetes tüz...helyete jéghidegé vált...Lassan de biztosan éreztük,hogy Aya a vérét használja...Azt amit elfolytot magában már kislány kora ota...A  menethillekröl mindenki tudta,hogy hatalmas erö birtokosaik de senkisem látta még ezt..

-A csatánk ámulatba ejtö volt..ahogy azis hogy nem voltam képes megölni hön imádott jegyesemet sem...De valami mégis hajtott..nem tudom,hogy puszta kiváncsiság-e vagy valami más..De döntöttem nem léphetem már vissza...Ahogy Ayat figyeltem..retegés fogott el..De nem futamodhatam meg...

Érdekes volt ezt a csatát szemlélnem,hisz nem láttam egyiköjüket sem régota harcolni...Pláne nem egymás ellen..Ayat figyelvén a félelm fogott el..Miez az erö..? Ez lenne a valodi..? Ugyéreztem ha nem lépek közbe..Teljesen felemészti és megöli a bátyámat is..és ezt nem engedhetem meg,,hogy két embert veszitsünk el..Ideje volt harcba szállnom nekem is...

Mire megtudtam volna szolalni,Arthasnak már a nyomát se láttuk.Érdekes érzések keritetek hatalmukba..mintha egy percre meghaltam volna,de valahol uj eröre kaptam...De mint mindig..soha nem maradhatot el 1-2 vita..Destro nekem szegezte a kérdést,hogy most mit akarok..? Mi fontosabb,a családom" vagy a mi kis harcunk...Felidegesitet,mivel a álmaimat soha nem adnám fel..Arthas lehet,hogy az apám,de sosem volt az..belegondolva sosem volt apám...Tehát eme felesleges kérdésekre nem adtam választ és ekkor szegezte nekem Destro hatalmas pengéjét...

-Cicám most válaszolni fogsz,vagy esküszöm,hogy kivégezlek a drága imádot csapatod elött...-különösen hatot rám ez az egész,hogy a drága szeretet Ayam Arthas vére..a legutolsobb rohadék vére...igy szabályosan lángoltam mikor megtudtam..Mért ismerjem el,hogy jobb nálam..?Mi hasznunk van belöle,hogy ö vezet...tetetem amit a szivem diktált azokban a percekben..

Destro lépése mindenkit meglepett...A csapat sosem hagyta volna el Ayat ha kell meghaltunk volna érte..de nem hagytuk volna magára..annyi éven át vezetet minket és segitet,,hogy minket nem érdekelt se a neve se a származása..Mi tudtuk,hogy ö ki..De ugy látszik Destro nem...Mivel vezérünk nem hajtot fejett a bárdnak..Ezért Destro a falnak szögevel-kezeit kiszoritota éles nyilaival..Majd a tokrával játszot éles kardjával..Hirtelen ott termet köztük Wolf..

Wolf,mindig védte mesterünket...nem is éretetük,hogy mért Destroé a mester keze...de ez mellékes volt ebben a pillanatba..

-Elárulánd mégis micsinálsz..?Mikor lettél ekkora idiota,hogy valakinek a kilétte-családja ennyit változtat a véleményeden..elviekbe szereted..akkor micsinálsz?...Rád se ismerek...Lehet,hogy Arthas vére...lehet,hogy benne van a gonosz..De kit ismersz..? Aya szerinted gonosz?! Enged el...

-Te ebböl maradj ki.Semmi közöd,inkább örülj,hogy élsz..hisz Aya nagyon sokat hozzá járult..Miatta haltál meg,,,miata veszitetünk el...vagy elfejteted már az Asnairban töltöt éveid.?-else hittem hogy ezek a szaak elhagyják ajkaim..Pár pillanatra Ayara néztem..aki erösége ellenére is elejtet egy kobor könny cseppet..

-Hogy mered..?! Szerinted önszántambol,hagytam magára Wolfot?..szerinted nem kisért még most is...?tényleng nem ismersz..ha ennyire utálsz megmondanád,hogy mért nem végeztél már ki..? Hisz csak Arthas vére vagyok nem..? nem az aki x éven át bizott benned....Válasz...a kezedbe adom a döntést..Ha megölsz a csapat nem fog ellened fordulni..igy a seregedel sem lesz problém a késöbiekre..

Szoval..?

Kiváncsian vártam,hogy mit akar mutatni Arthas,majd a kezembe nyomott egy nyakláncot melyen érdekes felirat hevert...Ne enged,hogy össze omoljon a világ"...Mellé pedig egy érdekes levél...

-Mit akar ez jelenti mégis?-kérdeztem gyanakvoan közbe nézegettem,a világos szinü kék kristályt.

-Olvassd...

-Rendben,feleltem és felbontotam egy fél pillantás alatt a lepecsételt levelet..

Kedves Arthas! Sajnálom,hogy ilyen gyorsan elkellet egymástol válnunk...A helyzet az,hogy problémák vannak itthon...a kcisik remekül vannak..Noa egyre határozotabb...A drága férjem egyre kevésbé viseli fia"makacsságát és erejét..Ayase persze boldogan tanulgatja a feladatait..Olyan büszke lennél rájuk...Nem sokára azonban hatalmas,háboruk veszi kezdetét mivel..kialakult egy családi háboru..Ayase nem hajlnado hozzá menni Byronék fiához...Ha esetleg történe velem valami..bármi kérlek akadályozd meg a gyermekeid közti viszályt...És ne hagyd,hogy Noa a te utadat járja végig....Segisd öket..hisz csak rád számithatok ök a mi örökségeink..Légy gondos..Szeretlek...majd ezt a nyakláncot ha végre megismered a lányod ad át neki..

Szeretettel: Lisa

Ahogy ezeket a sorokat olvastam és fogtam a nyakláncot a két kezem közt..Furcsa érzések támadtak rám..Minden amit eddig ismertem csak egy  hazugság...Az apám ellen harcolok konkrétan...

-Mit jelentsen mégis ez?

-Azt aminek tünik...Azt akarom,hogy megállisd Noát..Én sajnos nem birom...ö még nem tudja..

-Remek és mért most? Mért igy?!

-Most jött el az idöd...HArcolj..Mutasd meg a menethili véred....Ayase...

-Érdekes kérés...(titkon mindigis imádtam a legendás storykat Arthasrol..valami féle pl kép volt számomra...

Sajnos kicsusztunk az idö keretünkböl...megjelent a falka..Hirtelen a vezetöje is elölépet aki nem volt más mint a reteget...Arthas...Senki sem mert ellene szegülni még Noa sem...és ahogy énse...Éreztem a halál szagát minden egyes mozdulatábol...Majd rám üvöltöt...

-Ayase,Ayase....Aya...-se Hogy lehetsz ennyire kitarto..? Bár nem csodálkozzom...hisz...

-Felség?..-hajtotam fejet a világ leggonoszabb emberének..

-A tüzesség teljes mértékböl anyád véréböl ered...

-Ne merd a szádra venni...!-kezdtem nagyon ideges lenni...

-Mondom....Kár,hogy a drága apádnak nevezett szörnyeteg karjába kötöt ki...

-Mit akarsz ezzel mondani mégis..?

-Hogy benned több van mint gondolnád..és oda akarok neked adni valamit...

Izgattotan figyeltünk az eseményekre...hisz Arthas most nem gyilkolo szándékkal jelent meg..furcsa volt a szizuácio nem is nagyon éretettük...Mindenki izgattotan várt,hogy mit huzz elö tarsolyábol a gonoszság császára...Majd egy nyakláncot addot Ayasenak..Aki annyira levolt döbbenve mint mi....

Ahogy ott álltunk Wolffal szemtöl szemben..Egymás szeméböl olvastuk a multat és a jelent...A tüzet mely annyi éven át vakon összekötöt mindnyájunkat..Közben kissé aggodtam Katarahh miat,hogy vajon hol lehet...De szinte biztos voltam benne,hogy nem járhat tul messsze...Hamarosan megis jelent a szinen...Sírva borult a karjaimban...NAgyon büszke voltam rá...

-Már itt vagyok Katarahh, már nincs mitöl félnetek...

-Mester!-üvöltöttem torkomszakatábol..borzalmas volt nélküle élni...független,hogy örök életre voltam kárhoztatva..Nem értetetem miez a tüz körülötem..majd rádöbentem mikor Ayara és Wolfra nézztem...A két tökéletes ellenfél vagy épp társ..De öket sosem lehetet egymáshoz kötni hisz mindig harcosok voltak sosem éretk rá eféle érzésekre...Pláne,hogy Aya szerete Victort...aki mikor megtudta,hogy Aya halott elindult..egy hatalmasabb eröt keresni mintsem,hogy Noa egyik börötönébe kötsön ki..azota se láttuk...

-Aya lehet ideje lenne indulnunk,mond van esetleg valami terv féle a tarsolyodba?-kérdeztem kiváncsian.

Aya mindig is erös volt..mindig ö volt a vezér,mikor meghalt mindenki feladta a reményt,hisz ö sosem halhat meg...De nem is halt meg igazán...a börtönben töltöt évek során sok mindent átgondoltam..Pl az öcsém sorsát..Wolf mindig Aya melett harcolt,ponzt ezért végezte ugy ahogy...De sosem szerete ugy mint én..legalábbis azt hiszem..Bár a tüzeséget határozottan meglehet figyelni kettöjük között..Érdekes páros voltak mindig..Bár mi is Nairivel..

Aya élt..és miatam halt meg..ezek a gondolatok sosem hagytak nyugodni..De ha nem tette volna azt amit ..nem lennék itt és nem láthatam volna ujra...Kegyetlenül hiányzott a csapat..a régi idök..De megfogadtam,hogy Noát saját kezüleg gyilkolom meg...Hogy ennyire megtépte az emberek lelkét vezetönk cserben hagyásával...Aya-t nem nekem szánták az égiek de felesküdtem,hogy megvédem mind addig mig belenem döglök..Fontosabb ö mint egy csalfa kis vadrománc mely ugyis elöbb agy utobb a semmibe vészne...Azon kivül a bátyámmal sokkal jobban kiegészitik egymást.Semmi mást nem akarok csak Ayat utoljára mosolyni látni...Mint régen...mikor ez az egész szörnyüség csak egy puszta álom volt..vagy még annyi sem..

Ahogy megindultunk hiretlen démonok ezrei szegedtek a nyomunkba,Noa rájött hogy mitörtént és utánunk küldte a falkáját..Ujabb harc gondoltuk..Valoban...ugy festet a helyzet mivel..megjelent a retegés valodi ura...Arthas...

Annyira siettem a tóhoz,amennyire csak tudtam.És tényleng  ott volt Ayase..bár érdekes alakban..alig ismertem fel hirtelen..Majd megszolalt..

-Üdv Destro láttom eljöttél:) Hosszu volt ez a kis idö...

-Hihetetlen,hogy életben vagy....

-Ti segitetteket...mindenki szabad...itt várjuk meg a többieket...Wolffal mi lett?Tul élte?

-Igen él..de öt is elhurcoltál velünk együtt..Nairival van. De hogy-hogy él? Hisz átdöfted...

-Lehet...de a pengébe az én képességeimet tettem át..ezért haltam bele...

-Mindent értek....

2 órával késöbb..

Mind annyian éreztük Ayase hatalmát.mindannyiunkon ketté hasadtak a láncok melyek fogva tartottak..Majd megpillantottuk vezérünket..Tényleng élt..Hihetetlenek tünt az egész..alig pár ora alatt ott termet mindenki...Ugy tünt a vezérünk lelke soha nem törik meg..ahogy mi sem..Jöhetet bármi ezután...Mi kiálltunk mellette,tényleng halhatatlannak bizonyult a legenda"..Mindenki öröm örjöngésbe kezdet...Majd megjelent Wolf...Aki sirva ugrott megmentöje nyakába....Majd olyat lekevert vezetönknek,hogy a hatalmas csattanás nekünk fájt igazán...Ám volt egy agaszto dolog..Katarahh nem került elö..Biztos megint egy kis rend bontásba kezdet,hogy segitsen minket:) A csapat ujra elö állt...Félelmünk már teljesen elmult...mivel nem volt mitöl tartanunk..

-Wolf..feltétlen kellet ez igaz?-kérdeztem kicsit mérgesen mivel fájt az arcom..

-Igen Miss hullajelölt...Higy lehettél ennyire ostoba?...én már beletörödtem,hogy meghalok erre te belém vágtad az összes öngyogyito képességed ami teljes egészben felemésztet..És még Noa kezére is juttotál..mégis mit gondoltál? Ezért mentetelek meg? Azt akrtam hogy élj te idota! -és ezzekel a mondatokal zártam karjaimba a vezért.."

Ahogy Wolf karjába zárt,nézztem bambán,hogy most akkor mivan?!"-de jo volt..ujra átölelni..Mind2.en meghaltunk már 1x...de most ujra össze állt mindent..Ujra harcolhatunk a bátyám ellen..Ujra hösök lehetünk..Hisz mi sosem tudjuk mikor kéne feladni..Ha kell felisálldozunk magunkat egymásért..De a kör sosem törik meg..amig csak élünk,harcolni fogunk:) Hogy eljöjön egy szebbkor....

Tudtuk előre, hogy Ayase elvesztésével Noa tejhatalmának nem tudunk tovább ellenállni. Noa hiába súgta fülébe Arthas nevét, éreztük, hogy ez csak ámítás és a fiatal ördögfajzat csak azokra az érzelmekre játszik, amelyek Ayase-ban a régi idők miatt hátramaradt testvéri gyengeséget használják ki. Tehetetlenül néztük, ahogy karjaiba vette a varázsló hadvezérünket - lassan, minden pillanatot élvezve vonult végig Noa sötét alakja a vérrel áztatott mezőn. Szótlanok maradtunk és talán el is telt néhány perc tökéletes mozdulatlanságban.

Hamarosan meg is érkeztek Noa pribékjei és hagynunk kellett, hogy láncra verjenek bennünket. Egyetlen reménysugár Katarahh maradt, aki settenkedve Noa után eredt, de nem gondoltuk, hogy ő komolyabban befolyásolni tudná a történések folyamát. Rabságba kerültünk, hiszen ha mindannyian öngyilkos módon folytattuk volna az ellenállást, hírmondója sem maradt volna ennek a történetnek. Noa gondosan kitervelte megaláztatásunkat, szétszórt bennünket birodalma megannyi eldugott szegletébe, hogy nehogy újra egyesülhessünk. Teltek-múltak a hónapok, a kemény fizikai megpróbáltatások alatt csak két hír jutott el hozzánk, azok is úgy, hogy ki-ki a maga módján kihallgatta fogva tartói beszélgetéseit. Az első hír az volt, hogy valóban Noa teljesen fölemésztette Ayase-t és esze ágában sem volt segíteni rajta, halott testét palotájának főcsarnokában ravatalozta fel és minden este pár órát virrasztott mellette... A másik hír pedig az volt, hogy Katarahh megpróbált néhányszor rajta ütni Noa vámszedőin és elrabolni azok pénzét és szétosztani a szegények között, de ezek az akciók csak igazából arra voltak jók, hogy borsot törjenek a mágus orra alá. Katarrah nem volt képes egyedül másra és ugyan ki tartott volna vele? A nemzedék legszebb virágai elhullottak már...Ám mindig vakon reménykedtünk benne...

-Ayase...sokat gondoltunk rá hát ha vissza tér..és énis látthatom öt ujra...de ezek puszta remény sugarak voltak,vagy afféle vágy álmok...bár
egyedül egy dolog volt nagyon érdekes: Ayase álmainkban mindig jelen volt és sohasem lidércként. Arról nem tudok beszámolni, hogy társaimnak pontosan miként jelent meg, de nekem mindig hatalmas fényesség vette körül és mindig kedvesen szólt hozzám. Nem volt logika álmaimban, csak mély gyász a múlt után. Olyanná vált Ő számomra, mint egy ikon. Néha alig vártam az éjjelt, hogy újra eljöjjön. Egyik éjszaka viszont addigi életem legérdekesebb történését éltem át! Ayase szokás szerint megjelent de most tekintete szúrós volt, majd egy nagy csattanást éreztem és olyan fájdalamt, ami felébresztett. Meglepődve láttam, hogy amikor kinyitottam a szemem a fényesség nem múlt el, hanem sőt, börtönöm falait is képtelen voltam magam körül kivenni! Zaj is hallatszott, láncaim elkezdtek perzselni. Hatlamas robaj, ami eltartott talán egy percig is. Azon kaptam maga, hogy azon a tisztáson heverek, amelyet börtönöm ablakából hónapokig figyeltem szabadság után szomjazva. Megfordultam és egy szörnyű, égő romhalmaz volt mögöttem. Aztán Ayase hangja szólított meg, de őt magát nem láttam.

"- Visszahozott a szeretetetek, most pedig szaladj kedves társam, három nap után látjuk egymást a Sikoly tónál..." 

Alig tértem magamhoz, ezek szerint Ayase feltámadt mint egy valóságos Főnix madár! 

Ahogy nézztük a 4 legendát érezztük,hogy most valami hatalmas baj fog történni..Ugyanis Wolf nagyon ugy nézzett ki,hogy nem élte tul..pont akkor mikor vissza jöttünk érte...Ayase-t nézzve a riadtság töltötte el a szivem.Majd kezdtünk rájönni több ezren ugyan erre az érzésre...Hirtelen Ayahoz lépett Destro...és mondott neki valamit,amire érdekesen reagált Aya...Szó szerint neki támadt Destronak...

-Minek hivattál magadhoz? -Minek jöttél velünk?-Ha ugyis csak engem okolsz akkor kotrodj inen!-üvöltöttem torkom szakátából,közben Wolfot bámultam hátha él....De semmi....

-Nem okkolak csak probálak megérteni,elárulnád mijár épp a fejedbe?

-Ugyan semmi..-és azzal a pillanatba estem neki Wolfnak,és vágtam bele Zereff kardját...Mindenki lélekzet nélkül figyelte tettemet..Dest csak nézett..Nairi vicsorgott...éreztem,hogy eröt vesz rajtam a gyülölet...Könnyek folytak végig az arcomon de nem birtam abba hagyni a trancsirozzát..Majd Nekem támadtak a parancsomra...Élvezetes volt 100ezrek kés szurását éreznem a testembe...Majd vért köhögve kirántottam kardomat Wolfból..És elsántikáltam...Egy utolso pillanatba vissza néztem hát-ha él...

-Aya mit tettél...mit tettünk..Miért..?...és abban a pillanatban felkelt Wolf,aki nem értette,hogy holvan és mit keress itt..mért él.. Aya-t még láttuk,hogy mere menetel majd hirtelen eltünt...És megjelent mellette Noa...Az ö szavai voltak az utolsok amiket hallotunk... 

'Most velem jösz;)"

'- Nem lehet..."

'-De igen hisz haldoklasz drága hugom...Arthas majd rendbe kap..."

És ezzel a szavakkal ragadta magával a gonosz egyetlen vezetönket....elkellet öt engednünk,hisz a sebek amiket tölünk szerzet teljes mértkébe kimeriteték az öngyogyito képeségeit..tényleng ugy tünt abban a percben,hogy végleg elveszitjük..Olyan volt ez mint egy ördögi kor...Wolfot vissza kaptuk,öt pedig a halálba küldtük...Ám ovatlanok voltunk mert Katarahh a kis vámpir utánuk ment....